A Holdnak miért mindig csak ugyanaz az oldala látható a Földről?

Ha festmény lenne, akkor nem tudna rá a gömbölyű Föld időnként homorú árnyékot vetni, te Einstein.

[link]

"Szerintem ilyen egybeesés nem létezhet a világegyetemben, valami más kell legyen a magyarázat."

Úgy is van.

Ha ettől eltérő forgása van egy holdnak, akkor a gravitációs erő eltérései a bolygó felőli és távoli oldalon olyan nagyok, hogy folyamatosan "gyúrják" a hold anyagát.

Ez természetesen energiát igényel, amit a hold mozgási energiájából kell pótolni, éppenhogy a forgásiból, hiszen a forgás váltja ki a gravitációs deformációkat, a hatás-ellenhatás meg itt is működik.

Ez kicsit hasonló forgáslassító hatás, mint ahogy a guruló gumikereket lassítja a gumianyag deformációjából származó gördülési ellenállás.

Szóval, semmi átverés nincs a Hold folyamatos szembenézésében, csak tiszta fizika.

És egyébként NEM pontosan ugyanaz az oldal néz szembe a Földdel, van egy kis ide-oda lengés. Olvass utána a libráció jelenségének.

A Hold kötött keringését okozó lassító árapályerők a forgást lassítják, de a keringésre nincsenek jelentős befolyással. Legalábbis a forgás-téma.

Persze keringés-lassulás is lehetséges más okokból.

Magát a kötött keringést okozó hatások is távolság- és tömegfüggőek, jó közeli keringés illetve legalább az egyik test jókora tömege kell, hogy gyorsan érvényesüljön a hatás.

A Nap-Föld viszonylatban ez a hatás olyan gyenge, hogy a kötött keringés kialakulásához a Nap élettartamánál több idő kéne.

És mint írtam, ettől nem fog semmi lelassulni és "leesni".

"De az elsö gondolatom ezek után az volt hogy akkor miért nem estünk még bele a Napba?"

alapvetően két ok miatt.

az egyik, hogy ugyan valóban veszítünk energiát folyamatosan és ezért a keringési pálya süllyed, azaz közeledünk a naphoz, de ez annyira kicsiny, hogy értelmetlen vele foglalkozni.

a másik, hogy a nap fúzióval állítja elő az energiát, azaz pongyolán fogalmazva tömeget alakít energiává. ez pedig azt is jelenti, hogy a tömege folyamatosan csökken. azaz a gravitációja is. emiatt meg nőni akar a keringési magasság.

az utóbbi esetben az elméletben számítható pályaváltozás kb. évi 1,5 cm azaz mérhetetlen és értelmezhetetlen, az előbbi esetben kiszámolni se nagyon lehet, olyan apró.

...Most ez komoly, hogy ennyire sztenderd kérdésre senki nem tudja rábökni kapásból, hogy "kötött tengelyforgás"? (todal locking)

[link]

A lényeg egyszerű: a két test vonzza egymást is, mint minden mást is, következésképpen az a alakjuk torzul -próbálnának ugye egymás felé nyúlni.

[link]

Ugyanez a vonzás okozza ugye az árapályjelenséget is.

Viszont FOROGNAK, tehát mire sikerülne felvenni a gravitációsan kiegyensúlyozottabb alakot, már más oldalra került a deformált rész. Ami azt eredményezi, hogy egy folyamatos fékező hatás alakul ki amiatt, hogy ez a defomáció próbálja követni az elfordulást (a linken láthatod ábrázolva, hogy ez az erőhatás milyen alakot is vesz fel). Aminek az az eredménye, hogy két egymás körül keringő test forgásideje lassan, de igazodik egymáshoz.

A Föld és a Hold esetében ez már rég elérte a teljes igazodást, nem ma, nem tegnap, pláne nem igényel folyamatos fenntartást: 4 MILLIÁRD éve elérte már azt az állapotot, hogy midnig ugyanazt az arcukat mutassák egymásnak.

"...Most ez komoly, hogy ennyire sztenderd kérdésre senki nem tudja rábökni kapásból, hogy "kötött tengelyforgás"? (todal locking)"

Megtörtént.

:D

Csak nem akartam megállni egy szakkifejezésnél.

"csak a Hold mutatja mindig ugyanazt az arcát felénk, a Holdról nézve a Föld forog (viszont alig mozdul a Hold égboltján)."

Viszont a Földre is így hat a Hold. Csak a sokkal nagyobb tömeg miatt lassabban jön ki a hatás.

A Föld forgása is lassul, csak borzalmasan sok idő múlva teljesülne a kölcsönösen kötött pálya.