Titeket pozitív érzésekkel tölt el az a tudat hogy valamiért amire vágytatok megdolgoztatok?

Előnyben részesítem a passzív jövedelmeket mert akkor van időm élni.

De ha munkával szerzem meg, akkor meg előnyben részesítem mindazon módszereket amivel elérem azt hogy a munkámmal nem támogatom a korrupciót, a rabszolgatartásra épülő rendszereket, vagy az érdemtelen embereket vagy a klímát tökretevő dolgokat.

Például egyszer évet halasztottam a fősulin és addig nem volt munkahelyem hanem a szülői gazdaságban tevékenykedtem, napi kb. 3 órás nyaralásnak tűnő tevékenységet végezve. Életem legboldogabb éve volt.

Vagy régebben kerékpáron szoktam megtenni nyaranta a Győr-Bécs Duna menti kerékpárutat és vissza. Ez is fantasztikus érzés volt hogy egy olajsejk sem lett gazdagabb tőle, plusz még a klíma is örült, valamint a forduló után minimum 10 évet fiatalodtam.

Ha mondjuk egy kommunista TSZ-ben vagy egy vadkapitalista cégnél dolgozva érek el valamit, ahol egyik embertársamat azon kapom rajta hogy kutyaként még morog is amiért mások ingyen munkáját reméli, arra a munkámra egyáltalán nem vagyok büszke. Sőt az emberek szemébe sem bírok akkor nézni.

Maga a tudat nem tölt el örömmel, nincs bennem semmilyen pozitív érzés hogy mennyire megérte volna, azt sem nézem másnak több van-e vagy kevesebb. Természetesen örülök a tárgynak, dolognak magának, de relatív hozzászoktam, hogy vannak elérhetetlen dolgok, mint a saját lakás. És vannak amiket meg könnyedén megveszek, telefon, bringa, vagy egy használt autó.

Ami örömmel tölt el, hogy pár év alatt a csóró egyetemistából relatív jól kereső emberré váltam és már nem azt kell néznem, hogy jövök ki hó végéig, vagy hogy a baráti sörözés az Auchanból megvett kőbányai legyen, hanem egy relatív kellemesen "pazarló" életet tudok élni, ahol egy rendezvényre nyugodt szívvel veszek jegyet és nem a hozott szendvicsből kell majszolgassak.

Mondjuk nincs is nagy vágyam alapvetően, szerencsére a hobbijaim nem őrülten költségesek.