Miért váltanak ilyen gyakran munkahelyet a pszichopata emberek?

Legfőképpen azért, mert elunják magukat, ezt jól tudod.

Ráadásul a pszichopatákból hiányzik a lojalitás képessége mások felé, tehát nem tudnak együttműködőek lenni hosszabb időre, ráadásul ez a kettő, az unalom és a lojalitás hiánya bőven elég ok nekik erre, arról nem is beszélve, hogy mivel nincs bennük szorongás, ezért akkor is otthagynak egy munkahelyet, ha még kilátásban sincs egy másik.

Ez a normális emberekre egyáltalán nem jellemző. Ezért is hívják impulzív természetűnek a pszichopatákat egyrészt, mert sokszor tör rájuk egy hirtelen inger, amitől gondolnak egyet, és csak csinálják, amihez éppen kedvük van.

Azért is nem maradnak meg hosszabb távon egy munkahelyen, mert nem csak elunják magukat, és hiányzik belőlük a lojalitás, de azt sem tűrik el hosszabb távon, hogy mások mondják meg nekik, hogy mit csináljanak.

Ez a fajta unalomérzet, ami a pszichopatáknál van, ez nem olyan, mint a normális embereknél, ez náluk egy nagyon elsöprő "érzelem" vagy "érzés", tehát nem érzelem nélküliek, csak teljesen mások fejben. Ugye egy idegrendszeri elváltozás van az agyukban, amitől például sokkal jobban érzik a haragot és dühöt, mint a normális emberek, de csak rövid ideig tart náluk.

Nagyon gyorsan lesznek frusztráltak is, pont amiatt, mert a munkahelyen ugye mások dirigálnak nekik (nem feltétlenül vannak magas pozícióban, ez egy tévhit). Amilyen gyorsan felidegesítik őket, ugyanolyan gyorsan le is higgadnak, de ebben a gyors "érzelemkitörésben", ami egyébként nem teátrális, tehát kívülről nem látod a pszichopatán, hogy őrjöng, és legszívesebben felnyársalna, nem, ezt kívülről senki nem látja rajta, főleg egy munkahelyen, max egy kicsit morcosnak. De simán otthagynak munkahelyet, ha éppen olyan kedvük van, nincs bennük elég kitartás, lényegében semmihez se. Öntörvényűek, nem fogadnak meg tanácsokat, nem hagyják, hogy mások mondják meg mit csináljanak, hosszabb távon legalábbis. Többségük amúgy nem szeret dolgozni, ha pénzhez akarnak jutni, akkor megpróbálják ugye a családtagok, "barátok" erőforrásait igénybe venni, és ezt addig csinálják, amíg adnak nekik. Addig kezes bárányok, utána, amikor már érdekütközésük támad valakivel, akkor dobják le az álcát, és átmennek "farkasba".

Ez szinte kivétel nélkül igaz az össze pszichopatára, legfeljebb az időintervallum nem ugyanaz, tehát van olyan pszichopata, aki sokáig húzza viszonylag egy helyen, akár évekig is, de persze nem életre szólóan, aztán van, aki bírja max pár napig, vagy hónapig, mert gyengébb a frusztrációtoleranciája.

Mivel nem kötődnek emberekhez, ezért munkahelyekhez sem kötődnek, nem csapatjátékosok, nem véletlenül magányos farkas a legtöbbjük.

A nárcisztikusok ezek ellenkezője, amit csak azért írok le, mert sokan keverik a kettőt, a lényeg, hogy a nárcisztikus szociális, ők hosszabb ideig megmaradnak egy munkahelyen, és társas emberek, a pszichopaták nem.

Azért sok esetben a normális emberek azért sem mernek váltani munkahelyet, mert bennük van félelemérzet, szorongás, aggódás stb. illetve félnek attól is, hogy kinézik őket, mert nincs munkájuk, és szégyenérzetük is van.

A pszichopatának mindegyik érzelem nagyon gyenge hőfokon működik, a szociális életük gyengén integrált, alig éreznek félelmet, szorongást, szégyent, nincs megfelelési kényszerük, nincs kötődésük senki irányába, nem lojálisak, hamar elunják magukat, nincs bennük elég ambíció, ha lehet, akkor inkább megkerülik a melót, és más úton szereznek anyagi javakat maguknak, csalók, a frusztrációt erősen érzik, emiatt hamar bedühödnek, egyes emberek irritálhatják őket, csak látszólag együttműködőek, amilyen szerepet eljátsszanak, azt jól eljátsszák, de nem tudják olyan nagyon sokáig fenntartani, mert egy idő után megerőltető nekik, nem véletlen van sokszor olyan tapasztalata az embernek, hogy egyik percben még kedves, de a másikban már éppen ellenkezőleg, igen morcos, durva, hideg, érzelemmentes. Nem is csoda, hiszen az az igazi arcuk, mivel egocentrikusak, ezért frusztrálja őket az, ha másokon vagy másoknak kell segíteniük, mert "elvárás" a társadalom részéről, ezért az erős frusztráció miatt nem tudják sokáig megjátszani magukat egy időben, kell egy kis feltöltődés nekik, aztán újra visszaveszik magukra ezt a szerepet.

Ezért nem tudnak megmaradni hosszabb ideig egy munkahelyen.

Frusztráció, unalom, lojalitás hiánya, ambíció hiánya, a munka iránti vágy hiánya, a kötődés hiánya, egocentrikus viselkedés, tehát magukat helyezik előtérbe, és nem a cég érdekeit, nem tisztelik a szabályokat, a korlátokat. Ezek mind-mind bőven elegendőek ahhoz, hogy ne tudjon könnyen beilleszkedni. Be tud, ha akar, de sokszor a frusztráció olyannyira felgyűlik bennük, hogy inkább "váltanak".