A városi gyerekek miért félnek a kutyáktól?

Háááát...

Én falun nőttem fel, van egy kistestű és egy nagytestű kutyánk, de tapasztalatom szerint a kistestűektől félnek. Megjegyzem jogosanm

"Ha meghalsz, te nem tudod, hogy halott vagy, csak a többieknek nehéz. Ugyanez a helyzet akkor is, ha hülye vagy."

Gondolom te a tipikus kiskutyás vagy, a flexi pórázzal nyomul, odaengedi mindenhova a kutyáját, és forgatja a szemét, hogy neki nem tetszik.

Engem is támadott már meg így tacskó, több ismerősömet is kistestű, főleg azért, mert 1. Nem számítasz rá, hogy boka magasságban fog a bokor mögül felbukkanni Fifike, a gazdi meg a flexi végén, 10 méterre beszélget, és oda se figyel. 2. Sok esetben ezek a kutyák a méretük miatt nem kapnak se megfelelő törődést, se megfelelő nevelést, ezért nincsenek jól szocializálva.

Én nem látom, hogy mindenki rettegne a városban a kutyáktól, pedig nekem kaukázusim van. De a hülye gazdiktól szoktak tartani az emberek.

Érdemes lenne magadba nézni első körben, hogy hogyan sétáltatod azt a kutyát, mert ha sokan így reagálnak, ahogy leírod, annak oka van...

Általában azokat a gyerekeket féltik, akiknek a szüleik is félnek, emiatt pedig a gyerek is félni fog tőlük.

Tőlem azt látja a lányom, hogy ahányszor meglátok egy kutyát, cicát, mondom neki, nézd kutyus/cicus, olyan édi, ugye, megkérdezzük, hogy megsimizhetjük-e?

És velem együtt simizi a gyerek is. A lakásban nálunk is van kutya, cica, tengerimalac, úgyhogy amúgy is állatok közé született és úgy is nő fel, hogy körülveszik, neki ez így természetes és nekem is