Az embereknek ennyire nincs szívük?!

Tegnap délután autóval mentem a gépemet vittem szerelőhöz. Egy cicára lettem figyelmes az út közepén ült, és az autók kerülgették. Először még nevetni kezdtem, hogy ez aztán a bátor cicus, fittyet hány az autókra ő ott sütkérezik a napon. Ahogy közelebb értünk a párom mellettem azt mondta hogy meghalt a cica! Mondom neki biztos?? hiszen ül, hogy hallhatott meg?? Elhaladtam mellette és amit láttam szíven ütött... a cica ott félig ült félig feküdt az aszfalton, kapkodta a levegőt és a szájából ömlött a vér meg a nyál. Azonnal félreálltam és odaszaladtam hozzá, szegény cicán látszott hogy sokkot kapott, valószínüleg elütötték és cserben hagyták, de nem halt meg szegény hanem ott szenvedett még. Becsengettem minden házba volt ahol ki sejöttek, volt ahonnan kikiabáltak hogy őket nem érdekli, nem az ő macskájuk, szóval megdöbbentő volt hogy minden ember becsapta előttem az ajtót!! Nem mertem hozzányúlni szegényhez mert kitudja milye tört el vagy milyen fájdalmai lehetnek. Feltartottuk a forgalmat ugyhogy beültünk és siettünk a szerelőhöz hogy majd ő telefonkönyből adjon állatmentő telefonszámát. Meg is adta, sokáig hívtam de foglaltak voltak. Közben nekem mennem kellett, tudtam hogy semmit nem tudok tenni a cicájért csak hívtam folyamatosan a mentőket. Ja, miközben a szomszédokat csörtettem fel, az összes autó elment mellette, senki nem állt meg :( aztán mire felvették a mentősök, már a város másik oldalán voltam. Hát katasztrofális beszélgetésünk volt, elmondtam a diszpécsernek mi van, aztán az átadta a mentősnek, annak is elmondtam mi van, aztán az átadta az orvosnak, annak is elmondtam mi van, közben egy csomószor várakoztattak, eltelt több mint 10 perc tök analfabéta volt mindenki akivel beszéltem mire kinyögték hogy csak akkor hajlandóak kijönni ha ott maradok a macska mellett és kifizetek többezer forintot. Esküszöm ha lett volna pénzem visszamentem volna és kifizettem volna a kiszállást meg az altatóinjekciót, de egy fityingem sincs, diák vagyok... borzasztó csalódottan tettem le a telefont és egész nap a bűntudat gyötört. Ma mentem a gépemért és ugyanazon az útvonalon mentem el. A cica nem volt már ott, a teste sem. Nem tudom mi lett vele. Szörnyen érzem magam hogy ennyire nem érdekelt senkit a sorsa.

Hozzáteszem: utálom a macskákat. Az egyetlen állat amitől írtózok, nem tudom miért. Akkor nem tudom a többi ember hogy érzett irántuk, mert senki még csak rá se volt hajlandó nézni!!! MIÉRT?????????????