Gyermektelen negyvenes, ötvenes nők!Vajon tudnátok szeretni a párotok kamasz lányát, ha együtt élnétek családként?A lánynak nincs családja, nagyon szeret titeket, részben azért, mert a halott anyjára emlékeztetitek őt.Tudnátok lányotokként szeretni?

Tudnám szeretni. Hogy a lányomként? Azt nem tudom mert ahhoz több idő, több élmény kellene, függ a szélyiségétől, viselkedésétől.

A rivalizálást butaságnak tartom, semmi keresnivalója egy családban.

A féltékenység egy érzés ami jön, ami ellen nem tudok tenni úgyhogy nem tudom előre megmondani hogy lenne- e bennem ilyen érzés. De mivel úgy gondolom hogy a gyereke és a párja iránt nem ugyanúgy érez az ember ami természetes, ezért biztos nem tekinteném vetélytársnak mivel nem lenne értelme vetélkedni. Neki az apja, nekem a párom tehát két különböző dologról van szó.

Nem olvastam csak a kérdést, így csak a kérdésre válaszolok.

Nem igazán értem a kifejtésed. De először a kérdésre válaszolok, utána a kifejtésedre fogok reagálni, remélem itt van egy konkrét helyzet, és a pot anyukát szeretnéd megérteni, aki apukáddal van, és nem uj anyukát kerítesz apukádnak.

Szóval ha egy ilyen kapcsolatba lennék, és mivel írtad, hogy a szóban forgó lány szeretne, minden szó nélkül el tudnám fogadni az más kérdés, hogy nekem valószínűleg ez a helyzet nagyon de nagyon furcsa lenne, mármint az anya szerep.

A gondolat, hogy anyaként tekintene rám, mert az elhunyt feleségre hasonlítanék, attól nagyon fáznék, mert akkor ezek alapján, az apukája is csak ezért állt volna velem szóba? Mert a feleségére emlékeztetem? Nem szeretnék vetítő vászon eszköz lenni, ez az egy dolog kizárt lenne ergo ott lenne vége a kapcsolatnak is, szóval én nem szeretnék senki elhunyt kelyhe lenni, mert akkor ez azt jelentené, hogy én csak egy eszköz vagyok mind apuka, mind a lány részéről, és valójában nem engem szeretnének, hanem a volt feleséget látnák bennem. Ugye te sem szeretnél ilyen helyzetet?

Ez a része nagyon nem kóser egy picit a Csillagkapu sorozat jut erről az eszembe. Én maradnék önmagam.

És most a nem értem kifejtős dolog amire reagálnék, nem értem hogy miért írod azt, hogy konkurencia, vagy rivális társ lennél?

Egy, te az apukád lánya vagy, a szóban forgó fiktív kérdésben szereplő potanyuka, meg apukád társa, mivel imádod, ezért a részéről lenne nagyon undok szemét dolog ha így reagálna.

Ha ellenkezője lenne, pl. utálnál, és apuka nem azért választott volna mert anyukádra hasonlítanék, és te csínyeket követnél el ellenem, akkor is csak apukáddal beszélném meg, hogy próbáljuk ezt megbeszélni veled, mert én magam részéről, ha nem tudunk családként funkcionálni, akkor én kiszállnék ebből, hiába szeretném pl. az apukádat. Mert ellehetetlenített kapcsolat előbb utóbb tönkreteszi nemcsak azt a felet, aki felé irányul, hanem a másikat is, és leginkább azt aki műveli. És annak nincs értelme hogy belebetegedjen ebbe bárki is.

Az, hogy ilyen helyzetre hogy reagálna az apuka, és hogy a csínytevő, az egy teljesen más szituáció. De leginkább annak az embernek kell kiállnia azért aki ellen ellehetetlenítési hadjárat indulna, mert ilyen helyzetben esélye se lenne egymaga, csak akkor ha apuka nagyon jól tudja, hogy mi folyik a háttérben. De ez nem az a helyzet, és nem értem ezt a részét a kifejtésednek. Számomra életidegen az a rész, hogy rivális, vagy konkurencia. Miben? Egy esélyes másik nő sem lenne se konkurencia, se rivális, mert ha szeret marad, ha mást szeret, akkor meg értelme sincs marasztalni.

Remélem megkaptad a választ a már létező pótanyukáddal kapcsolatban.

De ha netalántán valami hirtelen jött ötlettől vezérelve anyukát keresel és párt apukádnak akkor én itt sem voltam, csak egy bölcs bagoly a fáról huhogott pár ötletet merre keresd azt a nőt.

* hiába szeretném apukádat és téged mint elfogadott lányt, bár fájna hogy ha így viselkedne velem bárki is. Ezt javítottam mert így félreérthető volt. Bár ilyen helyzetbe nem tudnám azt gondolni hogy felnőtt ember lenne a lány. Most vonatkoztassunk el tőled csak érzékeltetni akartam azokat a helyzezeket amikor rivalisnak tekintik a lanyt is. En nem néznek így, mert nem lenne rivális ilyen helyzetben is.

Egyebkent mindenhez ido kell speciel egy ilyen kapcsolatba a nőnek is idő kell míg el tudja fogadni hogy anyukakent tekintenek ra plane hogy elhunyt edesanyad. A vilagert sem akarnam az o helyet elvenni. Minden ilyen gyereknek legyen bar felnott mar az a gyerek csak egy anyukaja van es az potolhatatlan. A szepseged miatt sem lenne okom rivalizalni inkabb orulnek hogy ilyen szep lanya van a paromnak. Nyilvan tisztaba vagyok az adottsagaimmal tudom hogy boven vannak tolem szebbek de en így érzem jól magam önmagamként. Nincs okom más szépsége miatt rivalizálni, mert hulyeseg.

Ez lemaradt a bolcs huhogasbol.

Arra a bunko valaszolora meg ne us figyelj.

34-es vagyok.

A Csillagkapu hasonlat meg a tokra nevezetu jo foldonkivuliekrol szolt. Kiabrandito lenne mert az azt jelentené hogy nem önmagam miatt szeretnének. Es az is hogy barmit tennék az nem én lennék. Az ilyenbe bele lehet betegedni.

* ilyen helyzetben sem.

Bocsanat a tipokert.