Hogyan támogassam, ha úgy érzem nem vagyok most képes erre?

Nem tudom hogy jó ketegória e, ha nem majd átrakják máshova.

Tegnap elhunyt a keresztanyám, a fia így egyedül maradt. Ketten voltak, viszont most magára maradt. Tudom hogy beszélnem kellene vele, támogatni a gyászban, ez volna a helyes, de úgy érzem hogy nem vagyok képes erre. Nagyon nem tudom kezelni ezt a helyzetet. Valamiért sose tudtam, ha kolléga hozzátartozoja hunyt el akkor ott se tudtam odaállni elé hogy részvétet nyilvánitsak. Lehet apám halála miatt van ez vagy nem tudom (4 éves voltam amikor el ment).

Most emiatt egy szarnak érzem magam hogy arra nem vagyok képes hogy felhívjam, de egyszerüen nem megy.

Mi erre a megoldás? Idövel akarok majd beszélni vele, de most nem megy. Anyum beszélt vele már többször is és fog is, legalább ö ott van most neki ha más nem telefonon keresztül.

Engem is megrázott a dolog, de ugy érzem tudom kezelni, talán kicsit büntudatom is van hogy mért viselem ilyen "jól" az egészet. Lehet azért van mert nem volt olyan szoros a kapcsolatunk.

Viszont tudom ha beszélnék most vele engem is földhözvágna a dolog. Önző dolog ez? Mert én annak érzem pedig nem akarok az lenni. Most ezen örlődök.