Az anyám hazudik rólam. Az “előnyömre”, de fáj ez nekem. Ti mit szólnátok ehhez?
22 éves lány vagyok. Levelezőn tanulok és itthonról végze home office, call center munkát.
Ami “nem átlagos” bennem, hogy alig megyek ki a házból. Nincsenek barátaim, se pasim. Az egyetemi “társakkal” is csak ismerősi viszonyban vagyok. És mivel egy másik városba járok egyetemre, autóval, itthon alig megyek ki, maximum lefutok a kisboltig. Kicsit kezdek szorongani is emiatt, szociális fóbiám lehet. Egyedül az egyetemen nincs, mert ott ismerem a társaságot, tudom mi fog történni.
Ebből adódóan, hogy szinte ki se megyek itthon a városba, folyton kérdezik ismerősök az anyámat, hogy miért nem látni a lányodat, merre van, hol van, mi van vele. Az anyám meg folyamatosan hazudik, hogy csak ritkán vagyok itthon, hogy elköltöztem az egyetemi városomba, hasonlók. Úgy érzem, hogy szégyell engem, amiért “ilyen” vagyok. Mondta is, hogy már muszáj hazudnia, mert azt nem mondhatja, hogy csak itthon ülök, miközben mások folyton dicsekednek a gyerekeikkel.
Igen, itthon ülök, de ez az igazság. Én őszintén szólva, nem bánom, hogy ilyen vagyok, amíg van lehetőség itthoni munkára. Az fáj, hogy hazudnak rólam és szégyenkeznek miattam. :(
válasza:
válasza:S ebben hol van az "előnyödre" rész? Csak mert én sehol se látom, hogy ez miért lenne jó neked.
Anyád simán csak maga miatt hazudik, mert túl betoji megmukkanni, ha nem hozza a társadalmi átlag életvitelét.
Gimis voltam, mikor anyám elküldött boltba egy nagy kofrács tojásért, mert sütni akart. A boltos megkérdezte, hogy hova valósi vagyok (kézben szándékoztam hazavinni kb 50 tojást, 2 utca volt). Mondom hogy idevalósi. Arra elkezdte, hogy akkor hogy nem ismer. Én megmondtam, hogy ritkán járok boltba, ha meg igen, akkor is inkább a városban, iskola után. Kiszámoltuk, hogy pont annyival idősebb nálam, hogy mire én elkezdtem az első osztályt, ő már ment a városba gimibe, szóval ott se láthatott. (Szerintem idősebbnek nézett). S ennyi.
Aki hasonló beszélgetésre nem képes felnőttként, hanem mindig másokat akar majmolni, hogy nehogy más legyen mint a többiek, azzal szerintem nem kevés baj van...
válasza:örülne inkább, hogy dolgozol meg egyetemre jársz..
meg ha valami Pán Péter-szindrómás hülyegyerek lennél, megérteném.. -bar nem.. akkor se kell hazudni-
válasza:Kinek mi a normális.
Na de te magad se tartod normálisnak a helyzetet...
válasza:Sajnos az én szüleim is hazudtak már rólam.
Megfelelési kényszeresek az ilyen szülők.
Egyszer a postán tőlem is megkérdezte a nő, hogy én ki vagyok, mert látta a csekken a lakcímet, és kiderült, hogy húgom osztálytársának az anyja..
Ezen te nem tudsz változtatni, pszichológus kellene az ilyen embereknek, akik másokkal foglalkoznak vagy hogy "mit mond a falu" típusú emberek.
Ráadásul nincs mit szégyellnie.
Az, hogy másnak erről mi a véleménye, ha téged nem zavar, őt se zavarja.
Amúgy lefogadom van összefüggés a szociális fóbia és olyan szülők között, akik szégyellnek.
Én sem tartom normálisnak 100%-ig, de őszintén szólva, boldog vagyok én így is. A saját társaságom is feldob. Azt tanulom, ami érdekel, a munkám sem rossz, szabadidőmben meg tökre jól elvagyok netes játékokkal, olvasással, sminkeléssel. Szeretek csak kedvtelésből full sminkeket csinálni magamon.
A szociális fóbia nem tudom honnan ered, ez is közrejátszhat benne, de voltak más dolgok is a múltamban. Sokszor voltam elutasítva a kortársaim által, kiközösítve. Ne értsetek félre, már nem kesergek ezen. Az a múlt. Most jól érzem magam. Csak gondoltam leírom.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!