Menyasszonyomnak fontosabb a karrier mint a család? Tehát kapott egy ajánlatot Ausztriába ahol főnök lehet egy cégnél. El is fogadta.

A Mostani körülmények között nagyon megértem a barátnődet. ?? Ha 29 évesen még barátnő csupán, és nem volt lány kérés, akkor én sem fontolgatnám a gyerek vállalást.

Hiszen barátnőként szülni, nem élet biztosítás.

Karrier ugrik, gyerek van, apuci nyugodtabb, hogy van ami leköti a "barátnőt" A kiszolgáltatott nő áldozat lesz. Én így látom. A gyerekes nő előtt nincs életpálya modell.

Szerintem nem kell ennyire szélsőségesnek lenni.

Te is elvetetted a sulykot a 38 évesen nagymama hozzászólásoddal, ő is a parasztozással. Ez egy nagyon érzékeny téma. Szépen kérjetek egymástól bocsánatot és beszéljétek át a dolgokat. Ha kell, többször is. Biztosan szóba került már ez a dolog, de ezek szerint további beszélgetést igényel.

Szerintem hülyeség, hogy ő kint találni fog úgyis magának valakit, és az is, hogy te is keress magadnak itthon egy készséges huszonévest. A szerelem nem így működik. Ha szeretitek egymást, megbeszélitek a dolgot.

Szerintem 34 évesen sem késő elkezdeni próbálkozni, ha-amint írod-támogatod őt mindenben, ez a néhány év nem lehet probléma. Sajnos a mai gazdasági helyzetben egy ilyen (gondolom) jó ajánlatot vétek kihagyni. Te mit dolgozol? Párod bízik abban, hogy ha ő gyesen lesz otthon a gyermeketekkel, akkor a te fizetésed és a gyes elég lesz a megélhetésre? Beszélgetettek már erről?

Szóval szerintem higgadjatok le, és odafigyelve a másik érveire, beszélgessetek.

Először is házasodni terveztek egyáltalán? Mert, ha a párod egy értelmes nő, és úgy tűnik, akkor anélkül még annyira sem fog szülni, a kiszolgáltatott helyzet miatt. Egyébként pedig teljesen természetes, hogy ki akar teljesedni és még semmiről nincs lekésve, én ismerek olyat, aki 30-35 évesen szült, olyan karrierje van, amit bárki megirigyelhetne, mindemellett szép családja is. Az egyik nem zárja ki a másikat, ezt beszéld meg a pároddal is, de ha ő azt kéri, hogy még várjatok 3-4évet, az is teljesen rendben van.

Alapos beszélgetés kell nektek, ha olyan a munkája, hogy megteheti, hogy elmegy szülni, abban is megállapodhattok, hogy mondjuk egy év után visszamegy dolgozni, te meg maradsz otthon a picivel. Bármit lehet, csak nem vitatkozni kellene, hanem megbeszélni.

Teljesen megértem mindkettőtöket. Párod is, hogy fél az anyagi bizonytalanságtól, és biztos jövőt akar, és ami most van, azt akarja megfogni osztrák fizetésből, és téged is, hogy szeretnél megállapodni, családot alapítani.

Két megjegyzésem van:

1. Ami a fontosabb: BESZÉLGESSETEK, BESZÉLGESSETEK, BESZÉLGESSETEK!!! Nagyon furcsa, hogy a menyasszonyod csak úgy elfogadta az állást. Lehet, hogy sokan nem így gondolják, de már a jegyesség is jelent egyfajta elköteleződést (különben minek?). Mi is külön vagyunk a feleségemmel, mert 6 év után 200 kmre kellett elköltöznie, hogy állása legyen, de mi folyamatosan megbeszéltük, és most én keresek állást az ő közelében, és ezt is folyamatosan megbeszéljük. Mindig elmondjuk, hogy a döntés azé, aki az állást betölti, nem erőszakoljuk rá egymásra a saját akaratunkat, de minden esetben egyeztetünk, és elmondjuk a véleményünket. Ebből általában mindig jó dolog szokott kisülni :)

2. A nagymama dolog tényleg bunkó volt kicsit, de meg lehet érteni, mint ahogy azt is, h ezek után leparasztozott. Ezzel a hiúságába gázoltál bele. Amiben viszont igazad volt, és ezt higgadtan be kell látni: semmi garancia nincs rá, hogy akkor születhet gyermeketek, amikor ti szeretnétek. Mi feleségemmel 6 éve próbálkozunk szinte mindenféle módszerrel (volt inszem, lombik még nem), és semmi eredmény. Ezt is érdemes végiggondolni.

Nagyon drukkolok nektek, szeressétek egymást, és beszéljétek meg a dolgaitokat!