Most mit tegyek hogy ne érezzek késztetést a sírásra egész nap?

Ne aggódj, ilyenkor a klikkek még nem alakultak ám ki teljesen, csak mindenki örül, hogy van egy-két ember a környékén, akivel tud beszélni. De hidd el, első napokban még könnyű beilleszkedni.

A szüleiddel meg.. nem tudsz skypeolni, msnezni, vagy valami?

Előbb-utóbb meg fogod szokni, a barátok nemfeltétlenül múlasztják el ezt az érzést, de legalább amig velük vagy nem jut eszedbe.

Amúgy nem írtad hogy hány éves vagy hányszor jársz haza(milyen messzire), fiú vagy lány vagy?

Régi sulidból senki nem ment oda, ők nem koleszosak?

Legjobban most neked egy megértő barátra lenne szükséged.

Aki olyan rendesebbnek tűnik ahhoz nyugodtan odamehetsz ismerkedni, biztos nem fog elküldeni.

Kezdhetnéd mondjuk úgy hogy odamész vkihez és megkérdezed vmi olyanról amit nem tudsz, pl hogy megy itt ez vagy az...

De a szobatársaiddal a legkönyebb ismerkedni mert tőlük megkérdezgetheted hogy hova valósiak, hova jártak, ismernek -e jó helyeket a városba amiket esetleg megmutathatnának, stb...

ezután már jön a többi magától, mesélsz te is magadról..., zenékről, fimekről ami érdekel bármi..

Hidd el nem fognak elutasítani.