Szerintetek egy átlag magyar ember mit kezd 2 milliárd forinttal?

Mivel sosem volt és esélyem sincs saját lakásra, magamnak vennék egyet, párommal összeköltöznék. Szépen bebútoroznánk.

Apámnak is külön lakás, és onnantól kezdve oldja meg az alkoholista életét, kezem leveszem róla.

Szeretnék egy szép nyaralót valahova és az értékes résznek itt kb. ennyi is.

Rengeteg ruhát szereznék magamnak, mert abból is mindig szűkén vagyok, sok turkálós holmim van. Amiért úgyis lepontoznak undorból, az, hogy rengeteg tetoválást csináltatnék magamnak, mert imádom őket.

Ennyi, más rokonom nincs apámon kívül (két féltesó, de nekik jól megy).

A többi pénzt bankba tenném és adományoznék belőle, hogy másnak ne legyen olyan rossz élete, mint nekem!

Én a boldogságba őrülnék bele, ha beleőrülnék, végre ember módjára élhetnék. És igen, van netem, szükséges...

22/L

Páromnak mondanám el, a szüleimnek is csak azért, mert rendezném a hiteleiket. Ha nem lenne hitelük, nem mondanám el, csak "láthatatlanul" próbálnék segíteni, ahol tudok illetve szükséges.

Saját házat vennék.

Beindítanám a saját vállalkozásunkat, amit a tőkehiány miatt most nem tudunk megtenni.

A többit befektetném (tőzsde), felét kis kockázatú - kis hozamú, felét nagy kockázatú - nagy hozamú értékpapírokba.

Testvéreim tudnának róla, és ennyi.

Több részre venném a pénz, és úgy intézném, hogy a családban mindenkinek jusson. Aztán adakoznék, vennék ingatlant, ami meg megmarad azután, miután mindent elintéztem, bankszámlán tárolnám (nem feltétlen itthonin), lekötném, és a hozadékából élnék.

Nem szórnám a pénzt, amit így kapok, nem változtatnék draszikusan semmin.

Ha valaki kellőképpen intelligens és realista, akkor az a nagy vagyont a biztoságérzet forrásával azonosítja és nem a mértéktelen herdálással. Épp egy másik hasonló kérdés kapcsán írtam egy választ, hogy kb 50-60 millió forintból meg tudnám valósítani az anyagi jellegű álmaimat. Ennél többre akkor sem vágynék, ha a közel 2mrd lenne az enyém. Mivel szeretem a sportkocsikat, a meglévő mellé vennék egy veteránt és egy modernebb, klasszikusat (ugyanabból a márkából) és vennék egy szép, vadregényes helyen egy erdős, tavas kis birtokot (ma az ilyen nagyon olcsó) és építenék a tó partjára egy rönkházat.

Nem kéne depisnek lenni. Élvezném a kocsikat, élvezném a függetlenséget, a szabad életet. A pénz 95%-át a gondtalan jövőm biztosítására használnám (befektetések, esetleg beszállni valami jól menő nagyvállalatba részvényesként). Arra nagyon ügyelnék, hogy el ne fogyjon a vagyon. Így nem kéne megőrülni.

Szűk a rokonság, ők nyilván tudnának a dologról, de nem kürtölném világgá. Az új helyen (vidéken) meg eleve úgy laknék, hogy nem lennék túlzottan feltűnő.

Sajnos mindenkinél bukik a dolog,

aki úgy kezdi, hogy csak ennek, meg annak mondanám el!

Hiszen ők, meg tovább mondják...

Perceken belül már az egész környék tudná és egy óra múlva, már a TV híradó helyszíni közvetítést adna a házatok elől.

Sajnos egyetlen megoldás az amit páran írtak,

hogy külföldön folytatná, már milliomosként az életét!

Valószínűleg beköltöznék egy szállodába, akkor minden luxus megvan, és még törődnöm sem kell vele. :)

Amúgy kizárólag a kamatokat költeném, a tőkéhez sosem nyúlnék, így sosem tudna elfogyni a pénz.

Nem változtatnám meg amúgy alapvetően az életstílusomat, bár pár álmomat nyilván megvalósítanám (utazás), de nem vennék hirtelen óriási házakat, meg autókat, mert - akármilyen hihetetlen - ez a pénz is el tud fogyni.