Kitagadnád a fiad, ha megtudnád hogy meleg?!

Két felnőtt fiam van.Soha nem hagynám magukra őket, főleg akkor nem , ha ilyen nehéz helyzettel kellene szembenézniük. A fiadnak lehet a legnehezebb.Ő is abban nőtt fel, hogy a hetero az úgynevezett "normális". El kell fogadnia saját magát, aztán pedig el kell fogadtatnia másokkal.És rögtön a szülőknél nagy bajba kerül? Pont ott, ahol a segítséget várhatná?

Persze, nem ugrálnék a boldogságtól, de attól ő még ugyanaz az ember maradna, az én fiam.Na, bumm, nem lehetne unokám.De ez akkor is előfordulhat, ha nővel él.Ahhoz meg semmi közöm, hogy kivel bújik ágyba, és ott mit csinálnak.

Minden támogatásom az övé lenne. Sok prosztó miatt szenvedhetne eleget, nehogy már még én tegyek neki keresztbe.

23F

Kedves Kérdező! 26 éves vagyok, van egy legjobb barátom óvodás korom óta, aki meleg. Igazából én már tizenkevés évesen is sejtettem, de sosem kérdeztem rá. A tinédzserkora elképesztően nehéz volt, frusztrált volt és zavar. Konzervatív családban nőtt fel, még akkor is járt vasárnap templomba, mikor már szombaton bulizni jártunk. Én sose kérdeztem. Mivel tudta, hogy a családja elsüllyedne a szégyentől, saját magának sem merte bevallani. Eltávolodott a barátaitól, zárkózott lett. Miután főiskolás lett, már nem tudta tovább titkolni, és első körben saját magának bevallotta. Aztán mi is megtudtuk. Mikor a szülei megtudták, összeomlott a világa. Évekig küzdött ellene, járt lányokkal, de sosem volt boldog soha egy percig sem. A szülei kitalálták, hogy majd ők"meggyógyítják". Na ezzel már végképp nem tudott mit tenni.

Most, 27 éves korára már ott tartanak, hogy csak simán "ejtették" a témát, úgy tesznek mintha nem létezne.

Látom, hogy mennyi nehézséget okoz neki az életben, hogy nem olyan, mint mások. Iszonyatosan szüksége van a támogatásunkra a családja helyett is. Nagyon-nagyon jó ember, szépen építi a karrierjét, segíti a családját, mindent megtesz.

Egy gondolat: a fiadnak soha az életben nem volt annyira szüksége mint most. Élete legnehezebb időszakát éli át. Szeressétek és próbáljátok támogatni.

Erről ő nem tehet, és neki volt a legnehezebb egyedül megbirkóznia ezzel, nem kell mégegyet rúgni belé. Ugyanolyan ember, mint eddig. Inkább örülj, hogy kiderült még most!

Ismerek olyat, aki annyira nem mert szembenézni önmagával, hogy megnősült, gyerekeket csinált. Na ott már nagyobb baj van, amikor kiderül, hogy apa a férfiakat szereti. Örülj neki, hogy nem húzta eddig a konvenciók miatt.

Miert tagadjam ki. Se nem olt, se nem lopott, nem csinalt semmi olyat amiert szegyellnem kene megem miatta.

Ja, hogy meleg, es mi van ezzel? Ettol nem lesz se rosszabb, se jobb.

Lányom van, szóval annyira nem vagyok érintett a témában.

Megkérdeztem ezért a férjemet.

Annyit mondott: egészségére. Ha ő boldog, akkor neki nincsen oka tönkretenni a boldogságát.

Szerintem az mindenképpen siker szüülőként, ha a gyerek a saját életét éli boldogan, nem pedig egy számára kitaposott utat jár.

Attól még hogy a fiúkhoz, lányokhoz vonzódik, én szültem, én neveltem, én etettem, pelenkáztam, büfiztettem engem hányt le, nem mást. Hogy mondhatnám neki hogy nem vagy többé a gyerekem?!

Ez egy örök kapocs köztünk. Az sem változtatna rajta ha tömeggyilkos lenne. Szeretném.

Azért értem a kérdezőt, mert saját kudarcának éli meg. Olyan, mint mikor valakinek beteg gyereke születik és naponta vádolja magát miatta. Az egyik kislányom szervhiányos, konkrétan a belső nemi szervei hiányoznak. Ezt fel kell dolgozni. Kell hozzá idő. Tudom hogy lány a kromoszómavizsgálatok alapján is, és kívülről is az. Rettentően sajnálom, féltem és rettentően lelkifurdalást éreztem először evégett. Ez is egy majdnem megváltoztathatatlan állapot, amin átmész a fiaddal kapcsolatosan...Szerintem meg kell tanulnod magadnak megbocsájtani, neki megbocsájtani, nem a környezetedben keresni a hibát. Ugyanis nincs hiba. Egy helyzet egy állapot van, de ez változtat azon, hogy ő a te fiad? Te nemzetted, te neveled, te szereted, te támogatod?

Ne az okot keresd, inkább a megoldást arra, hogy elfogadd őt.