A férfiak többsége miért nem törődik a családjával?

Ilyen eseteknél sokszor látom azt (ismeretségi körben), hogy már a kapcsolat kezdetén sejteni lehet ezt a hozzáállást. De pont olyan tulajdonságokat tartanak sokan férfiasnak és kívánatosnak, ami determinálja, hogy nem fog a családjával foglalkozni.

A független, erős (pl. de férfias a Jani, mert kétnaponta lepofoz valakit, lásd pár sorral lejjebbi kérdésnél a válaszokat), öntörvényű férfit meg a nő megpróbálja betörni, aztán későn veszi észre, hogy nem, mellette meg agyerek miatt sem változik meg.

Leginkább az átgondolatlan párválasztás az oka. Meg a versengés a környezettel, hogy kit jegyeznek el előbb, ki megy gyorsabban férjhez, majd sebtiben gyerek, mert már három barátnőnek is van.

De fordítva, az eltunyuló, elp.csásodó feleségeknél is ez a helyzet, ő ilyen volt mindig is, csak a férfi próbálgatta a szemellenzőt.

Egy férfi barátom fut rendre lukra. Úgy tűnik, hogy rajta kívül már az egész környezete érti és tudja, hogy milyen rossz taktika alapján süllyed meg minden kapcsolata, de nem hajlandó elfogadni ezt.

Szerinte az ideális nő talpraesett, pörgős, magas keresetű, bomba alakú, határozott ÉS nőies, meghunyászkodó, bújós, ősanya típus. A férfibarátai is hiába mondják neki, hogy ezek vagylagos alapon működnek, mert két teljesen ellentétes személyiséget akar egy nőben látni. Válassza ki, hogy most határozott, "tökös" nőt akar, vagy meghunyászkodó, véleménytelen, alárendelt házitündért.

Ráadásul nincs stabil életvitele, a bevételei, mint a kutya vacsorája, az egész életvitele, hangulata ingadozó, instabil.

Ha létezik is olyan nő, aki minden szempontból tökéletes, arra olyan nagy lesz a kereslet, hogy ő biztosan labdába sem rúg.

Ez a másik, amikor az elvárások nem találkoznak az ember saját "párkapcsolati-piaci értékével", majd kétségbeesésében egy idő után beéri bárkivel. Ebből a bárkiből lesz a rossz házastárs. Akár férfi, akár nő.

Egyetértek veled. Van egy-két fantasztikus apa a környezetemben, de a legtöbb eléggé elhanyagolja a családját. Az én volt férjem még négyet akart a házasságunk előtt, nagy volt a lelkesedése, sőt a házimunkában is segített, tőle tanultam főzni, a második gyerek után jött rá, hogy a gyereknevelés eléggé fárasztó és inkább még élné világát.

Szeretik a gyerekeiket, de hogy foglalkozzanak velük, levigyék addig a játszótérre/kikérdezzék a leckét amíg anyuka összerántja a lakást, az már fárasztó egyszerűbb tévét nézni/gépezni/horgászás címszóval eltűnni a hétvégéken. A legtöbb anya a környezetemben dolgozik, utána rohan a gyerekekért, ellátja a családot - és akkor még az ő felelőssége csábtáncot lejteni a hites urának, véletlenül sem esetleg ő az, aki este kaphatna egy frissítő masszázst apucitól...

Amikor a környezetemben elmeséltem, hogy válok, sorra jöttek oda anyukák, hogy de jó nekem!!!!, ők is válnának, csak egyedül nem tudnának megélni. Aztán szépen kiderül, hogy apuci elvárja a kiszolgálást, segíteni nem akar, gyerekekkel nem foglalkozik, anyukát kritizálja.

Nem mondom, hogy nálunk a kiegyenlítetlen munkamegosztás (még a pénzt is én kerestem, én fizettem mindent) volt a válóok, mert nem, de amikor elkezdődtek a gondok, akkor nem is küzdöttem, hogy egy pár maradjunk, mert úgy gondoltam egy ilyen férfiért nem érdemes megerőltetni magam, mert akkor még egyedül is jobb.

Kérdező, FELTÉTLENÜL olvasd el a miért hazudik a férfi, miért sír a nő c. könyvet. Pszichológusok írják. Abban van egy fejezet erről.

Röviden arról szól a dolog, hogy a férfiak és a nők másként látják az elvégzett feladatokat. Egy férfi azzal, hogy dolgozni jár, úgy érzi, hogy iszonyú sokat befektetett a családba, és fogalma sincs, hogy a nő meg közben azt értékelné jobban, hogyha néha velük is lenne, vagy kedveseket mondana, elmennének néha valahová... stb.

Konkrétan lejátszották néhány házaspárral, hogy a feleknek "pontozniuk" kellett egymás és a maguk tevékenységét egy hónapig, aszerint, hogy szerintük mekkora "befektetés" volt ez a házasságba.

A férfi azért, hogy eljár a munkába, adott magának 40 pontot.

A nő ugyanezért adott neki 7-et.

És a pontozás végén az derült ki, hogy a férfi úgy érzi, hogy ő meg a nő kb azonos arányban tesznek be a házasságba, a nő pedig úgy érzi, hogy a férfi súlyosan elhanyagolja.

Az egész a férfi és a női gondolkodás különbözőségéből fakad. Nem azért, mert a férfi rosszat akar vagy hanyag.

Tényleg feltétlenül olvassátok el ezt a fejezetet! Akár könyvtárból vagy akárhol!

Utolsó vagyok. Ha egy kicsit keresgéltek, a Miért hazudik a férfi, miért sír a nő c. könyvet akár a neten is megtalálhatjátok (persze ez nem legális és ne töltse le senki, inkább vegyétek meg :).

A 115. oldaltól kezdődő "A nők szigorúan titkos pontrendszere" c. fejezetről van szó, de az egész könyvet nagyon melegen ajánlom olvasásra.

"A férfiak többsége..."

Csak az válaszolhat érdemben az ilyen -idióta kezdetű- kérdésekre,

aki már lefeküdt a férfiak többségével!!!