Kezdem nagyon cikinek érezni, hogy segítséget fogadok el a családomtól. Mi erről a véleményetek?

Van egy 4 hónapos kisbabánk. Amikor megszületett, pár napra idejött anyukám, aztán pár naponta jött valaki. Nem csak látogatni a babát, hoztak ebédet, elmosogattak, vasaltak, ami éppen kellett. Addig én vagy aludtam, vagy a babát láttam el, vagy rendbe tettem magam, ilyesmi. Nem volt extrém rossz szülésem, a baba sem volt sírós, a szoptatással ugyan voltak gondok, de amúgy nem voltunk rászorulva.

Mi is meg tudtuk volna ketten a férjemmel, de ők szívesen tették.

Sokan emiatt furcsán néznek és szóvá is teszik, hogy ez milyen gáz, hogy miért használtuk ki a családtagjainkat. Meg hogy ezt a legtöbb nő egyedül is megoldja, a férje sem segít neki, nekem meg ott volt egy hadsereg.

Mit gondoltok? Tényleg egyedül illett volna megoldani?