Mit gondoltok egy olyan családról, ahol mindenki tudta, hogy az egyik rokonuk nem eszik rendesen, de senki nem tett semmit?

11: Nem sokat érthetsz ehhez. Nem láthattál még hasonlót. Nem a konkrét problémára gondolok, hanem ha valaki bármilyen komolyabb mentális problémával vagy függőséggel küzd. Lehet bármilyen jó családja, törődhetnek vele bármennyit, lehet bármilyen segítőkész a baráti köre, környezete, akkor se tudnak mit tenni, ha ő nem akarja, ha ő nem működik együtt.

Ha olyan egyszerű lenne, mint ahogy gondolod, akkor nem lenne pl. ennyi alkoholista. Nyilván senki sem szeretné, hogy az apukája, anyukája, gyereke, szereleme igyon.

10, nekem meg az ilyen hatalmaskodó, ítélkező, irányításmániás emberekről van meg a véleményem, mint te.

Örülök hogy a családomban nincs ilyen személy, nálunk nem szokás hülyének nézni egymást és semmibe venni az ember szabad akarathoz való jogát.

Tanácsolni lehet, kérlelni lehet, de helyette dönteni és kényszeríteni nem szabad.

Nem csak szerintem, a hatályban lévő törvények szerint sem.

Ha nekem lenne valami hasonlóan nagy volumenű problémám és te ilyen erőszakosan lépnél fel, akármilyen szoros kapcsolatban lennénk, én nem állnék veled szóba többé.

Nem uralkodhatsz az emberek felett. Akkor sem ha a családtagodról van szó. Attól hogy valaki fontos neked, nem a tulajdonod, és sem jogilag, sem erkölcsileg nincs jogod így kezelni.

“Sajnos sok ilyen van én is làtom. És ilyen a hozzààllás is, amit itt is látunk (“hát mit tudtak volna csinálni, kényszerítsék pszichológushoz, senkit nem lehet kényszeríteni...stb”)

De. Lehet és kell is ilyenkor segíteni.”

Okosabb maradtal volna, ha csendben maradsz.

10-es, tényleg gusztustalan lenézni valakit, amiért neki nincs sikere a családtagjánál. Nem akarja eléggé - nem vagyok agresszív, de szájba tudnálak verni. Fogalmad sincs, mások min mennek keresztül éveken át semmi sikerrel. Néha mindegy, mennyire akarsz segíteni.

De remélem, jobban érzed magad, amiért neked sikerült megmenteni valaki életét, és jól esik belerúgni abba, akinek nem.

13 de írtam, hogy volt a családomban nem is egy ilyen eset. Mindet megoldottuk. Közösen. Mert segítjük egymást, nem fordítjuk el a fejünket, nem hüledezünk...stb.

14 olvasd el még egyszer mit írtam. Nyilván ennek is oka van, hogy a te szubjektív szürődön úgy ment át, higy erőszakosak vagyunk, holott ilyenről szó sincs. Megoldást kerestünk. Igen pontosan erről beszélek, amit te is csinálsz. Ha valakinek ilyen volumenű a mentális problémája, mint ami a kérdésben is szerepel, akkor nem tudjuk le a másikat annyival, hogy ja, hát tiszteletben tartjuk persze, csináljon amit akar. Nincs itt hülyének nézés, ez is csak a te szubjektív megítélésed, mert te is abba a csoportba tartozol, akikről írtam. Akik nem segítenek a családtagjukon, hanem tessék/lássék intézkedést tesznek, majd széttárják a karjukat. Tudod, nemcsak egy üt van, nemcsak erőszakkal lehet át segíteni. Sajnálatos, hogy te kizárólag ezt az utat ismered. Pontosan ez a baj ilyenkor, hogy nem kilépni próbálnak a komfortzónàból ès esetleg magukon os túlmutatva megoldást keresni, hanem azzal nyugtatják magukat, hogy hát ök tiszteletben tartották a másikat (aki épp mentálisan mély ponton van, nyilván objektív a megítélése). Korlátolt az a gondolkodás, aki szerint ilyen esetben hülyének nézik a másikat. Mert szó sincs erről.

Hat igy leizeltek...ezt eufemisztikusan ugy mondjak szemet hunytak folotte, elbagatelizaltak a problemat.

Valoszinu sulyos depresszioja van es ezert etvagytalan volt de ha keg enm evett sokat fogyott akor ar meg is borulhatott az anyagcsereje es ez valamifele ongerjeszto kor ilyenkor.

A kozvetlen kornyezete igenis tehetett volna erte foleg a parja akinek relative a legjobban kellett volna latnia hogy eszik e es mennyit meg milyen a olyadekfogyasztasa. Igaz ha figyelt ra es eroltette akkor lehet a csaj kijatszotta azaz azt mondta o o evett meg volt ott volt ott ezt vagy azt bekapta kozben meg mégsem es a ferje elott nagy nehezen lenyomott minden nap egy szelet kenyeret.

Amikor valaki drasztikusan fogy e latvanyosan nem eszik akkor fel lehet hivni a haziorvosot segitsegert illetve az illetovel szepen kezenfogva el lehet kezdeni elmenni pszichiaterhez/pszicholpgushoz. Csak sokan au elso d enekem semmi bajom meg hagyjatoknal szepen fel is adjak.

Egy ev alatt tizenot kilo fogyas nem tul sok ha eredetileg koverkes volt ha azonban egy csupa izom vekony csajrol megy le 15 akkor gyakorlatilag csontvaz lett.

A mostai egyszeri kiszaradad meg a 2 evehez kepest semmiseg...ugy ertem szerencsere eddig nem tortent meg. A verszegenyseg meg noknel nem ritka a menszesz miatt is elofordulhat es az okoz etvagytalansagot igy tovabbi fogyast is akar. De most pegalabb korhazban van talan felhizlaljak ha valakinek van esze beszel az elhuzodo gyaszrol is es beutalhatjak pszichiaterhez is terapiara. Remelhetoleg jobban lesz es ez tobbszor nem fordul elo.mert jobban oda ognak ra ezentul a rokonai is figyelni

17, szomorú hogy még ezek után sem látod hogy te hajtottál fel rossz irányban az autópályára, nem az összes szembejövő a hülye.

De természetesen mind korlátoltak vagyunk rajtad kívül.

Ha neked ettől jobb...

19 Ne haragudj, de nekem erről mindig a “több millió lény nem tévedhet” példája jut eszembe...

Igen, ahogy írtam is, sajnàlatos, hogy nem ez az általános, hanem az, hogy szarban hagyjuk a másikat “tisztelet”, meg “hát mit tudok csinálni” frázisok mögé bújva. Mint írtam, tudom, hogy sokan nem szeretnek és nem is tudnak ezzel szembenézni. Attól még ez így van sajnos.