Mit tennél, ha kiderülne, hogy a valójában örökbe fogadtak/ a szüleid valójában nem is a szüleid?

Nálam kiderült, kb. 9-10 éves voltam amikor nevelőfater részegen valami balhé közben benyögte, hogy amúgy én befoghatom mert nem is ide való vagyok, csak örökbefogadtak. Egyébként nem is ő, hanem anyám még egykori férjével, szóval köze nem volt hozzá hogy én örökbefogadott vagyok, vagy sem, de azért sikerült beugatni. Amúgy nem nagyon érintett meg, akkor még azt sem tudtam hogy készül a gyerek, szóval annyira semmit nem jelentett. Mondtam anyunak, hogy attól még te vagy az anyukám és ennyi.

De azért látszik, hogy ez nem volt egy normális család, és akármennyire idealizálja gyerekként az ember az anyját, azért tiniként már másképp láttam őt is, és hát maradjunk hogy annyiban hogy ezzel az élettársával megtalálta a zsák a foltját.

Szóval én akkoriban én úgy voltam vele, lehet tényleg nem vagyok idevaló, de jobb is, a szüleim biztos normális emberek voltak ezért lettem én is az, én meg akarom ismerni őket. Aztán erre nyolc évvel később került sor, ő kezdeményezett, miután egy véletlen folytán rám talált. Ő nagyon nyitott volt, jófej is, de addigra úgy éreztem nekem már nem aktuális az egész, én magamban eltemettem ezt a családosdit, örökbefogadókkal sem tartottam már a kapcsolatot évek óta, már felnőttem, és egyszer csak előbukkan valaki, hogy én vagyok az anyád. Én érzelmileg egyáltalán nem tudtam ebbe belevonni magam, nem tudtam másképp kezelni mint bármelyik más ismeretlent amikor beszélgettek, ismerkedtek. Mint ember nagyon érdekelt, de ez a kapcsolatépítés nekem nem ment, szóval én mondtam hogy ezt jegeljük egyelőre. Ismerősök vagyunk fb-n, de ennyi. Amúgy érdekes tapasztalat volt, külsőre/belsőre nagyon hasonlítunk, rendes nő egyébként. Ami rosszat tudnék rá mondani, az bennem is megvan. Sokat számítanak a gének.