Mit tennél, ha kiderülne, hogy a valójában örökbe fogadtak/ a szüleid valójában nem is a szüleid?

Külsőre ha nem is semmi, de egyik szülőm kiköpött mása sem vagyok, ahogy nem hasonlít se a mentalitásunk, se az érdeklődési körünk, se az életút, amit bejárunk, szóval túl sok közös téma tényleg nincs, plusz ők tipikus jaj mit szólnak a szomszédok emberek, én meg könnyen konfrontálódok bárkivel, nem túlzottan zavar, hogy ki mit mond. De az is tök furcsa, hogy a két nővéremről nemhogy azt nem mondanád meg, hogy tesók, de még csak azt sem, hogy egy család. Egyik alacsony, szőke, szürke szemekkel, másik 180 centi, sötétbarna, zöld szemű, de még az arcvonásaik is teljesen mások, a temperamentumukról nem is beszélve. Én meg "csak" féltesójuk vagyok anyai ágon, és mégis sokkal jobban hasonlítok a barnára külsőre, egy időben volt, aki ikreknek nézett minket a jelentős korkülönbség ellenére is, a szőkének meg a temperamentumát kaptam meg szinte egy az egyben.

Érdekes dolgok ezek, az biztos, hogy lehet rajta sokáig filozofálgatni. Vannak családok, akik nagyon hasonlóak kívül-belül, aztán van, ahol meg mintha "aludnának" a gének.

"Hogy én miért nem csodálkozom..." - mondanám. Aztán folytatnám: "Eddig se volt az anyák éke... ó várjunk, sehol nem volt!"

Nem érdekelne, és apámat sem. Oké, apámat valamilyen szinten igen, mert megkeresné anyámat és kitekerné a nyakát, de engem ugyanúgy szeretne és idegesítene tovább a hülyeségeivel (volt itthon már ez a téma, noha fölöslegesen, mert én, apám és az apai nagyim arca nagyon hasonló vonású).

26.: Hát nem tudom... Mi tényleg elég szöges ellentétei vagyunk egymásnak a családban, mintha nem is egy család lennénk, csak random emberek innen meg onnan összepakolva egymás mellé. Habitusban sem, attitűdben sem, gondolkodásban sem állunk egymáshoz túl közel, sem problémamegoldás terén. Biztos van, ahol nagyon számítanak a gének, én személy szerint a saját életemben ezt nem annyira tapasztaltam. Egyébként olyan van, aki még az érdeklődési kört, a hobbikat is le tudja vezetni a családjában akár hosszú generációkra is, pl. adott családban mindenki szeretett sakkozni, vagy mindenkinek ugyanaz volt a foglalkozása. Szerintem ez családonként nagyon eltérő lehet, van, ahol jobban, és van, ahol kevésbé játszanak szerepet a gének.

Egyébként ez a külső hasonlóság is tök érdekes. Barátnőm tesójáék fogadtak örökbe egy roma kisfiút, és ahogy nőtt a gyerek arcra elkezdett az örökbefogadó apjára hasonlítani (mindketten fehérek az örökbefogadók). Mármint nem úgy volt, hogy a gyerek random hasonlított mikor már negkapták, hanem ahogy elkezdett alakulni később. Érdekes egy jelenség volt látni. 😮🙂 Amúgy nagyon édes kis család, azóta már sulis a kissrác.