Minek szülsz gyereket a világra, ha több, mint 18 év után csak parazita számodra, és csak idegesít téged?

Igazából attól függ, hogy miről van szó.

Nekem a bátyám lett kirakva otthonról, 19 évesen leérettségizett, hébe-hóba dolgozott 1-1 napot, tehát 1 évben kb 7-8 napot dolgozott, otthon döglött, egésznap feküdt, kizabálta a hűtőt, anyu megelégelte, 26 évesen kirakta.

Szóval nem mindegy, hogy mire gondolsz.

Nézd kérdező. Te a te környezetedben ezt tapasztalod, ebből adódóan ez csupán általánosítás. Én ilyenről a környezetemben még soha nem hallottam, de tényleg.

Másik részről: édesanyám óvónő, sok gyerekkel és szülővel foglalkozik nap mint nap. Ő belelát olyanba, amibe én nem. És ő mesél olyan helyzeteket, mikor nem is érti, hogy van valakinek gyermeke, ha nem képes rá felügyelni, mert "nyűg" pl. "Bent felejti" az oviban rendszeresen, mert a körmös fontosabb. Ők elmennek nyaralni, ezért lepasszolják lázasan a beteg gyerkőcöt. Ilyenek vannak.. És rengeteg példát mondott már.

Így azzal a részével - ahogy ezt itt más is irta - egyetértek, ha valaki igazából nem is akar gyermeket, ne vállaljon, kész. Vagy tolja ki későbbre a szülőséget, mikor elérkezettnek látja, mert ez áldozatokkal jár, nem is kevéssel. Nekünk már az felforgatta a mindennapjainkat párommal, hogy örökbefogadtunk egy nagy testű kutyust, hát akkor a gyerek..? Nincs annyi utazás, nincs magadra annyi idő szépítkezni, vele kelsz, fekszel, hozzá igazodsz. Ha idősebb, sok dolog válik még nehezebbé "kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond."

Én sem érzem magam még készen az anyaságra 24 évesen, és bárki, aki erőltetni, noszogatni akarna jól helyre is szoktam tenni. Főleg ma nem lehet ezt meggondolatlanul csinálni, mikor egy stabil anyagi hátteret nehéz neki megteremteni ilyen fiatalon.

És a neveltetésről pedig, sok múlik rajta, nagyon sok. Minket szerintem nagyon jól neveltek szüleim, de mi a világot jelentettük nekik. Suliba se kerültünk olyan társaságba és szerintem pont emiatt.

Ellenben keresztszüleimnek nem lett gyermekük, de nekik meg más adatott meg emiatt, sokat utaznak, járnak kikapcsolódni, sok idejük van egymásra, stb. Nem bánták meg egyébként, de rajtunk kibabázták magukat, mert sok időt töltünk együtt.

Szerintem mindenkinek nagyon át kell gondolni a szülőséget. Szüleimet szerintem annak teremtette a Jó Isten is, de van, aki nem annyira szülő típus.

Kérdező, én meg pont az ellenkezőjét tapasztalom akár itt a GYAK-on is. Sokkal inkább a 18. évet betöltött fiatalok éreztetik a szüleikkel, hogy nekik most már jogaik vannak (kötelességekről nem igazán láttam még posztot).

Csak néhány példa az itteni posztokból: Aki már elmúlt 18 éves, annak kifejezetten sértő szólni a szülőnek, ha elmegy otthonról, jöhet-mehet, ahogy kedve tartja, ha van keresete, az természetesen 100%-ba az övé és ha a szülők nem kérnek rezsihozzájárulást, akkor az mind elkölthető, nem kell takarékoskodni. Nem kell otthon csinálni már semmit, ha tud magára mosni és az étkezését is megoldja a 18 feletti fiatal, az a mártír szülő problémája, ha munka mellett még kertet is művel a megélhetéséért. Azonnal megkapja itt a többi hasonló korú kommetelőtől, hogy költözzön el, ha esetleg otthon elvárások is vannak, nem csak jogok, mert könnyebb és jobb lesz majd külön. Nem mondom, hogy nincs ilyen, de a legtöbb esetben cseppet sem olyan könnyű hirtelen önállónak lenni, de persze ez az élet rendje és jó esetben ezen a legtöbbünk átmegy.

Szerintem is butaság általánosítani. Van ilyen de nem általános. Milyen helyen laksz te? Suli befelyeztével menni kell dolgozni vagy tovabbtanilni és nem leszel teher a szülőknek. Én mikor végeztem azonnal mentem, mikor annak vége lett akkor anyám szerzett nekem munkát. Természetes volt.

Ha nem is a viselkedése a gond akkor a szülőkkel lehet valami, én azt tudom elképzelni hogy vállalták a gyereket mert így szokták az emberek, de nem gondoltak bele hogy ez mekkora munkával és lemondással jár. Talán egy idő után nem is nevelik a gyereket, nem is érdekli mi van vele csak nőjön már fel mert elegük van.

Én is ismerek ilyet. A nagynéni neveli a gyereket. Az sem igaz hogy 3 vagy 6 évig van hatása a szülőnek a gyerekre mert a kis tiniknek biztonság kell. Ha ez nincs meg akkor sokszor az történik hogy bandát keresnek. Amikor az említett ismerősöm a nagynenjehez került pl sokkal jobb jegyeket kapott az iskolában, és kikerült a rossz közegből.

Aki nem dolgozik,és nem azért mert beteg, annál tényleg gond van.

Aki dolgozik, de nem keres annyit, h lakást béreljen, az nem az ő hibája. Haa család nem tud meglenni a gyerek hazaadott pénze nélkül és nem megy el,mert nem tud albérletet fizetni és családot is támogatni, az szintén nem az ő hibája.

Ha valaki az orvosi vagy jogi egyetem mellett nem tud 40 órát dolgozni és elköltözni 18 évesen,az sem az ő hibája...

Az a baj, h már nem az van, h Aki dolgozik,az el tud költözni albérletbe.

A fizetős hajléktalanszállókon élők közül is sokan heti 4 órát dolgoznak, előtte is dolgoztak, nem isszák el a pénzt,csak nem tudtak hitelt fizetni,albérletet. Vagy a család egyik tagja tartósan beteg lett és így már nem tudták fizetni.