Tényleg nincs jobb fegyelmezés a verésnél?
válasza: válasza:Ezzel a veréssel, és nagy szigorral a kőkonzervatív szülők csak annyit érnek el, hogy a gyerek soha nem fog bennük megbízni, nem lesz őszinte, titkolózni fog -jogosan!-, és amint betölti a 18-at, dobbant is a szülői házból.
Meg persze sokkal nagyobb eséllyel egy lelki roncs lesz.
válasza:Harapott a fiam. Mindent próbaltam, gyengeden, kedvesen, okokat keresni stb.
Aztán egy este úgy harapott meg, hogy a vekony pizsin keresztül, hátulról a belső combomat, ami raadásul rohadtul erzékeny is. Hátulról, nem is láttam, hogy jön, total a semmiből. Sikoltottam és rácsaptam a fejére, mielőtt még gondolkodni tudtam volna egyáltalán.
Soha többet nem harapott meg senkit.
Én se csaptam rá azóta sem, ez már 3 éve volt. De akkor egyszerűen úgy jött, mint egy ösztön. És csak ez hatott. Semmi más.
Hát ilyen is van.
Amúgy mindig megbeszélünk mindent, stb. De a harapásról csak ezzel az ütéssel tudtam lenevelni.
válasza:Vasárnapi liberós troll kérdés, amire persze idegyűlt a csőcselék. Látszik nincs gyereked, de még rossz kisgyereket sem láttál. Vannak más eszközök is, de azok egy idő után elfogynak. Pofon és verés között van különbség. Aki soha nem folyamodott ilyen fegyelmezéshez, annak szerencséje volt a gyerekével.
12
Pofon meg elverés nem ugyanaz, és köze nincs a kőkonzervatív neveléshez. De felmondtad a liberós mantrát. Kár hogy a valóságban pont az ellenkezője történik mindannak, mint amiket leírtál.
válasza: válasza:Természetesen van.
Meg ugye a fő probléma, hogy a felnőtt legtöbbször a feszültség miatt üt. A feszültség levezetése meg nem nevelés.
válasza: válasza:A feszültség levezetése duplán hasznos.
Értelmes szülő legfeljebb pofon vágja a viselkedési zavaros gyerekét.
Én leginkább arra gondoltam, hogy verni, nem a "hirtelen megpofoztam egyetlen egyszer és azóta is bánom és soha többet nem kapott" dologra. Bár én türelmes ember vagyok, látom a pici babámat és úristen előbb ölném meg magam minthogy bármit is ártsak neki. Igen, általában inkább nagyobb gyerekeket ütnek meg, de mivel tudom, milyen sebeket okoz, ezért megfogadtam, hogy bármit előbb csinálok, minthogy fizikailag bántsam.
Aki szerint meg a liberális gondolkodásnak ez a pontja rossz, és igenis normális ütni a gyereket... Na, hát remélem az ilyennek vagy nincs gyereke, vagy ha van, lesz elég bátorsága minél távolabb tartani magát a szülőtől, ha felnő.
Engem ütöttek többször is, leginkább, mert nem voltam kitűnő tanuló, vagy mert elfelejtettem elhozni valamit magammal (megoldható lett volna a pótlása ott helyben), vagy nehézségem adódott a suliban, egy idő után már csak úgy megszokásból, nem hirtelen felindulásból és nem csak egy darab pofont, meg amikor érezték szüleim, hogy kiesik a kezük közül a kontroll, mert nemet mondtam valamire. Amit írt itt valaki, hogy ezzel azt éri el a szülő, hogy a gyerek nem bízik benne és nem mond el semmit: nálam bekövetkezett! Persze emiatt meg azt kapom, hogy én mekkora szemét vagyok hogy nem mondok el semmit meg nem beszélek velük mindennap és nem megyek át minden héten... Na vajon miért...
De a lényeg hogy megint rájöttem hogy rengeteg szülőnek ez az alap, ez a normális, és itt most nem azokra gondolok, akik egyszer adtak egy pofont, amikor semmi nem használt, hanem akinek ez a bevált eszköze.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!