Érzéketlen vagyok? Vagy ennyi volna a gyász?
Tél végén elhunyt édesanyám, és ijesztően hamar túlestem rajta.
Azt tudni kell, hogy mindig is nagyon hűvös ember volt érzelmileg, nem igazán közeledett felém szeretettel. Életében egyetlen egyszer mondta, hogy szeret engem, amikor kiderült, hogy meg fog halni. Ezt leszámítva, soha.
Illetve szégyellem magam érte, hogy így gondolom, de úgy érzem, inkább az akkori társadalmi kényszer eredménye vagyok és nem szeretetből, melegségből fogant gyermek.
A halála utáni első héten kedvtelen voltam, egypárszor sírtam is miatta. Aztán visszamentem dolgozni és mintha a gyászt elvágták volna bennem. Sokat gondolok rá, próbálok közös élményeket felidézni, de nincs sok belőle. Egy ideje azt vettem észre, hogy talán a saját lelkem megnyugtatására erőltetem magamra ezeket a gondolatokat, de valójában semmi szükségem rájuk. Szerintetek érzéketlen vagyok? Az sokkal jobban bánt lelkileg, hogy ennyire "üresnek" érzem ezt a dolgot. Még azt gondoltam korábban, hogy nem ocsúdtam fel és majd biztosan rám tör a depresszió később, de semmi ilyesmit nem érzékelek.
válasza:Egy háztartásban éltetek vagy már külön élsz és látogattad?
Én úgy tapasztalom sokkal enyhébb a gyász ha nem napi szinten látja az ember az elhunytat.
válasza: válasza:A fájdalom, a bűntudat, a veszteségek feletti érzés (nem az ő halála, hanem, hogy mit lehetett volna másként a kettőtök kapcsolatában és életében) majd sokkal később köszönt be és felbukkan majd egy életen át, sajnos.
Hol elhalványodik teljesen, hol felerősödik. Ezért küzdenek a már idős (80+) emberek is (az akár gyerekkori) családi traumákkal.
válasza: válasza: válasza:Én közel álltam édesanyámhoz, a halála után mégis inkább ürességet éreztem, nem fájdalmat. Pszichológus szerint azért, mert előtte sokáig beteg volt, és a gyászfolyamat már akkor megindul, amikor sejted, hogy meghalhat. Illetve nálam nagy stresszt okozott az egész, és ilyenkor a szervezet a túlélésre koncentrál, nem a gyászfeldolgozásra.
Egyébként a gyásznál sok minden normális, amire az ember nem is gondolt volna, létezik az ún. "absent grief" (bocs, csak angol oldalakon tájékozódtam a témában, nem tudom, van-e magyarul ilyen szakkifejezés), és akkor is normális, ha szeretted az illetőt.
válasza: válasza: válasza:Amit leirtal, az alapjan o volt erzeketlen. Neked az egy feldolgozatlan gyasz, hogy ilyen anya-gyerek kapcsolatod volt.
Egyebkent az ember egy szomszedot is tud gyaszolni. Inkabb az agyad lecsukta az ajtot ehhez az egeszhez. Zavarba ejto lenne epp most szembenezni azzal, milyen embert veszitettel el.
Ez ne gyotorjon.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!