Most a szüleim miért csodálkoznak, hogy nem akarok velük lakni?

Mert azt hitték, hogy sikerült egy agymosott zombit csinálni belőled, főleg, hogy azt gondolták, tényleg elhitetik veled, hogy egy ócska selejt vagy, és életük végéig bálványozni fogod őket, mint akik nélkül még egy korty vizet sem tudnál önmagadtól inni.

Csak arra nem számítottak, hogy minden igyekezetük ellenére te egy tökös csaj/pasi vagy (bocsi, a nemed nem derült ki, de nem is lényeg), és nem sikerült végleg a földbe döngölniük téged.

Én azt mondom, hogy jól is teszed. Az ilyen emberek nem szülők. Tudom, nem könnyű megemészteni, de az első lépést a boldog élet felé már megtetted. Tojni rá, hogy mit mondanak, az előző 20 évben kellett volna egy normális szülő-gyerek kapcsolatra gyúrniuk.

Azért viselkedhettek így veled -talán nem is tudatosan-, hogy ne legyen önbizalmad, akkor majd mindig ők irányíthatnak.

Ez nagyon nem jött össze, ezért nem örül apád a boldogságodnak, sikereidnek. Ez az ő problémája, te ne foglalkozz vele.