Ha már a családra sem számithat az ember mégis kiben?

Hasonlóban voltam én is olyan szempontból, hogy egyik testvéremet leszámítva mindenki olyan dolgokat csinált, amik finoman szólva is inkorrektek, máskor pedig konkrétan életveszélyesek voltak. Akárhányszor adtam esélyt, mindig ugyanaz lett a vége. Nem egyszerű az ilyet lezárni még részben sem, mivel a sok rossz mellett volt sok jó dolog is, de ez nem vigasztal akkor, amikor éppen támadó módban vannak és a támadásaik következményeit is nekem kellett és kell viselnem, nem nekik. Szóval én van, akivel nem beszélek a közvetlen családomból, van, akivel annyit, amennyi ahhoz szükséges, hogy ne legyen belőle sértődés (ő biztosan nem viselné el, ha nem beszélnék vele) és ne hergeljék egymást ellenem.

Azt nagyon biztosan megtanultam, hogy jogi, pénzügyi, egzisztenciális szempontból mindenképp el kell zárkózni ilyen emberek elől, mindegy, hogy rokon, vagy nem, mert kőkeményen visszaélnek vele, ha nem teszem.

Te is jó fura lehetsz...

Elmondásod szerint bántalmaztak, fizikailag lelkileg, korlátozták a szabadságod, de te vígan rohansz családi ünnepségre ahhoz is aki bántott, és még szarul is esik, hogy nem hívtak meg.. 🤦

Az meg, hogy te valamelyik családtaggal összevesztél, anyádnak ahhoz semmi köze, neked volt bajod nem neki, neki attól még nem kell otthon ülnie..

Kérdező, ja, ez te vagy, de sajnos nem mindenki működik normálisan.

Ebbe én is beleestem, hogy magamból indultam ki és eszerint bántam a bántalmazó, kontrollmániás családtagokkal. Eredménye jó pár hónap hajléktalanság és szervi betegségek pl reflux lettek, ez utóbbi abban a pillanatban véget ért, ahogy eldöntöttem, hogy az illetővel nem bánok többé úgy, mintha az életem wgy fontos része lenne és leépítem a kapcsolatot vele.

Olvass utána a személyiségzavarok működésének, nekem rengeteg durva felismerésem volt közben és utána.