Nem találom a helyem a családban?

Sziasztok!

Viszonylag sérülve nőttem fel. Agresszív apa, 2 éves koromban váltak el a szüleim, az a tipikus láthatás-hercehurca, irányítani vágyó kissé nárcisztikus anya, dettó ilyen nagymama, pénztelenség. Én ezt hamar eldöntöttem, hogy nem így fogok élni. Amikor felnőttem és elkezdtem dolgozni, elköltöztem albérletbe. Természetesen tartom a kapcsolatot a családdal, napi szinten.

Viszont az a negativitás, a pesszimizmus, az odaszólogatás borzalmas. Szeretem őket, és töltünk is időt együtt. De azért érzem, hogy mérgeznek. Lehet ez hülyén hangzik, de édesanyám részéről mintha irigységet éreznék (jól fizető munkám van, jól működő párkapcsolatom és épp babát várunk). Annyira próbál most is korlátozni, elvárja, hogy úgy cselekedjek, ahogyan ő szeretné. Amire mindig nemet mondok, akkor viszont megsértődik. Sosem bánt jól a pénzzel, ha kölcsönkér tőlem, van amikor nemet mondok, mert sosem láttam egy forintot sem belőle, mondván : az anyád vagyok, ez nem kölcsön. Én egyszer mondtam, hogy segítsen, akkor jött a cetlivel és forintra pontosan kérte vissza (1.380 Ft).

A nagymamám pedig nagyon sértő és bántó dolgokat vág hozzám, amit ha megvédem magam annyival magyaráz, “megtehetem, a mamád vagyok, segítettem rajtad eleget míg kicsi voltál”.

A kérdésem az lenne, hogy akik ilyen szülőkkel/helyzetben nőttek fel, illetve mérgező a családi háttere, hogyan kezelitek? Szeretem őket, nem szakítanám meg velük a kapcsolatot, tehát ez nem megoldás. Egyszerűen csak néha levesznek az életről.