14 éves lány vagyok jó tanuló sportolok is. Apum Szeptemberben tölti e az 50-et. A problémám az az hogy iszonyatosan sértődékeny. Egész apró kis dolgokon is felkapja a vizet. Ilyenkor mindig jön hogy milyen szemtelen vagyok. Holott úgy gondolom hogy ismerem a határokat és nem lépek túl rajtuk. Anyum nála öt évvel fiatalabb (ha ez számít bármit is) , de ő nem ilyen sértődékeny. Mi jól eltudunk együtt szórakozni és nem sértődik meg mindenen. Mondok pl egy hülyeséget : Néha anyával szoktunk romásan beszélni és viccelődni. Apámmal ilyet nem lehet , mert szerinte én szemtelen vagyok , vele szemben. De anyum akkor miért nem sértődik meg? Mégis csak ő a nő. Tudom hogy az emberek mások , de sokszor annyira felmérgesítem magam azon ,hogy apám mindenért beszól , leszól , te szemtelen vagy stb.
Miét lehet ez?
valakinek hasonló tapasztalat?
2014. febr. 14. 20:33
1/4 anonim válasza:
Tudom én, hogy ebben a korban ez nehéz, szükséged lenne az apukáddal töltött minőségi időre, a társaságára-megbecsülésére. Valószínűleg tele lehet frusztrációval, amit nem tud megoldani, ezért a környezetére hárítja azokat. Kiegyensúlyozott ember nem sértődik meg mindenen. Ezen sajnos nem tudsz segíteni, így kell őt elfogadni, ahogy van. Mindazonáltal egészen biztos, hogy nagyon szeret téged, még ha nem is tudja ezt úgy kimutatni, ahogy szükséged lenne rá.
2014. febr. 14. 21:22
Hasznos számodra ez a válasz?
2/4 anonim válasza:
Én is az 1es válaszoloval értek egyet meg na azért nő lány csak jobban megértik egymás sajna én nem vagyok ilyen helyzetbe nekem apám egy,bunkó senki nem érdekel alig van vsaládom aki majd széthullik multkor,mégegycsaládtagomat elveszítettem (nem halt meg) elegem van az életböl folytonos vita a pitiáner hülyeségeken de akkora ügyek vannak belőle énekem két tesóm van idegileg roncs vagyok autbse Tom,mit csináljak jol tanulok 13 évesen gimnazista vagyok de sokszor haza se akarok jöni de muszáj hétvégente csinálok amit tudok a ház körül favágás stb utána tanulok talán kicsit pihenek ebből ál az életem és ez egyre rosszab érzem h nem bírom szoval emiatt ne idegeskedj ne hagyd hogy széthuljon a családod én csak ezt tudom mondani.
2014. febr. 23. 21:46
Hasznos számodra ez a válasz?
3/4 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszaitokat!
Annak ellenére kedves második hogy gimnazista vagy a helyesírásod nem az igazi:))
2014. febr. 24. 18:59
4/4 anonim válasza:
Szia, az édesapád más nevelésben részesült, ahol a gyerek véleménye nem számított. Elképzelhető, hogy az önbizalma sem valami nagy (de titkolja). Egy felnőtt ember egészséges mennyiségű önbizalommal tud nevetni a hibáin, és elfogadja a félig-felnőtt (14 éves) gyerek kritikáját. (És nem bántásként, vagy szemtelenségnek interpretálja.) Nekem is vannak serdülőkorban lévő gyerekeim. Én örülök neki, ha saját véleményük van, és akármilyen ellenkező az enyémmel, megosztják velem. Igy tudunk minden témában "diskutálni": ők jobban megismernek engem, és én is őket. Ha a gyerekeinket megfosztjuk a (kulturált) vélemémyalkotástól, akkor idegenek maradnak nekünk.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: