Tapasztalatból és tv-műsorokból tudom, hogy léteznek olyan emberek (főleg nők), akiknek fontosabb a kiskutyájuk/kiscicájuk, mint a saját gyerekük. Ez komoly? Hogy képes valaki erre?
TV-ben látom egy családi életet bemutató dokumentumfilmet. Kutyákat tenyészt a család. Belátom, hogy ez a munkájuk és ez idő- és költségigényes, de a kutyáknak megvették a luxus-kutyaházat, kutyaruhákat, játékokat, aranynyakörvet, bársonypokrócot, a szegény két kisgyerek meg szinte minden adásban ugyanabban a ruhában volt, azok csak ott álltak néha, és úgy kezelték őket, mintha dísztárgyak lennének, a kutyákat meg egész nap ölelgették, babusgatták.
A másik eset egy ismerősöm példája. A parkban találkoztam vele, a kisgyerekével meg az ölebével sétált, megálltam velük beszélgetni, ő felvette a karjaiba a kutyát, a kicsi gyereknek a kezét se fogta, össze-vissza szaladgált, elesett és sírni kezdett. Épp ekkor jelzett az öleb is, hogy kakilnia kell, letette a földre, végig becézgette, és mondta, hogy ilyenkor oda kell figyelnie rá, mert beteg volt, blabla. A kisfia meg ott bömbölt a földön, csupa sár lett az eséstől, de mintha észre se vette volna...
Meg még rengeteg ilyen eset is van, amikor az állatokat például gyerekpótléknak használják, ha meg van gyerek, akkor meg az állat a fontosabb. Hogy lehet egy állat egyenrangú egy gyerekkel? Hogy lehet vele többet törődni? Én ezt egyszerűen nem értem.
válasza: válasza:Ma 21:37
Veled ellentétben én a saját szememmel láttam a szituációt, és elég ideig alkalmam volt megfigyelni az illetőket, hogy egyértelművé váljon, adott helyzetben a kutya több privilégiumot élvezett mint a gyerek. És én sehol nem írtam, hogy ebből az következik, hogy az állatukat jobban szeretnék. De tény, hogy vannak fura szituációk gyerekes-állatos embereknél. Szerintem sem kell mindig mindenbe a rosszat belelátni. De te is álomvilágban élsz, ha azt hiszed, nem létezik példa arra, amit a kérdező mond. Már elnézést a kritikáért, de gondoltam, ha te kivetted a jogot bírálni, és kritizálni az általam leírtakat, akkor én sem szegyellősködöm.
válasza:Igen, szerintem is gusztustalan dolog.
Arról, hogy a tulajdonos hagyja, hogy az állata belenyaljon a gyerek arcába, arról meg szintén ez a véleményem. A csökönyös érzelgősséget félretéve bele kellene gondolni. A kutya/macska mindenbe beleszagol/belenyal, legyen az a saját hátsó fele, ürülék, döglött állat. Ez után meg megnyalja a gyerekedet. Nem undorító? Én tartottam gyerekkoromban macskát, ma már időhiány miatt csak halaim vannak, de ilyet soha de soha nem engednék meg. És nem helyezném semmiben sem előtérbe az állatot.
Olyat is olvastam már, hogy valahol tűz ütött ki, és a "szülő", előbb próbálta az állatot kimenteni, mint a gyerekét...
válasza:Manapsag szerintem az emberek nem tudjak a hatart, mar ami az allatok iranti(leggyakrabban a kutyasoknal latom) imadatot illeti. Tulsagosan elfogultak veluk szemben.
En is oda-vissza vagyok a kis dogomert, de nem teszem egyenraguva senkivel, foleg nem a csaladtagjaimmal.
Amugy kedvencnek sem jo ez a "nyali-fali, meg az agyamat is megosztom vele" kapcsolat, tok egeszsegtelen.
Ez a gyerekes sztori meg nagyon gaz...az ilyen szegyellje magat.
válasza:Na most. Számomra is ezerszer fontosabb lenne egy kutya, imádom az állatokat, főleg a kutyákat.
A gyerekeket ezzel szemben egyáltalán nem szeretem, idegesítenek, soha nem akarok saját gyereket.
Viszont épp itt van a lényeg: mivel tudom magamról, hogy nem vagyok gyerekpárti, így senkinek az életét - se a magamét, se a gyerekét - nem cseszem el azzal, hogy mégis vállalok. Ha pedig valamilyen oknál fogva lenne egy gyerekem (pl. bezárnának valahova 9 hónapra és nem tudnám elvetetni) akkor már megpróbálnám szeretni azt a nyomorult gyereket és nem helyezném elé a kutyát. Az ilyen emberek nem normálisak, az biztos. Minek vállalnak akkor gyereket, ezt nem értem.
válasza:Aki kutyát tart, azt annak a tudatában teszi, hogy ez 10-15 év felelősséggel jár. Ha közben jön a gyerek, akkor is az a minimum, hogy ugyanúgy törődik a kutyával és családtagként kezeli, ahogy a gyerek előtt. Nem tudom ebben mi olyan felháborító. Rengeteg olyan videót is találni a neten, hogy boldog babák, kisgyerekek játszanak a kutyával/ macskával. És egyik gyerek sem lesz leprás tőle, ha esetleg megnyalja.
Remélem ennél nagyobb problémád nem lesz az életben, hogy ilyen kérdéseket írkálj ki gyakorira, hogy "szidjunk együtt olyanokat, akiket amúgy nem is ismerünk, csak láttuk a tv-ben"...
válasza: válasza:Én a legtöbb embernél többre tartom a kutyáimat, nem véletlenül! Pedig a "legrettegettebb" fajtát is tartom de biztos vagyok benne, hogy jobban neveltek, mint a kérdésre válaszolók gyerekei...
Azért, mert láttatok néhány elcseszett szülőt, akinek nem számít a kölyke, ne ítélkezzetek már az összes ember felett, akik szeretik az állatokat!
Felháborító, ahogy a kérdező olyanba üti az orrát, amihez semmi köze. Idézem: "Meg még rengeteg ilyen eset is van, amikor az állatokat például gyerekpótléknak használják" Ez mi? Ezt mégis hogy gondoltad, kifejtenéd? Mi közöd van ahhoz, ha valaki nem vállal gyereket, ellenben tart kutyát/macskát/kígyót/lovat vagy bármi egyebet?
válasza:"Veled ellentétben én a saját szememmel láttam a szituációt, és elég ideig alkalmam volt megfigyelni az illetőket"
Hát te se vagy teljesen ép, ha vadidegeneket figyelsz meg a parkban. Mi lenne ha végre mindenki a saját dolgával foglalkozna?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!