Ahol 2 vagy több gyerek van, ott mindegyik családban lesz "vitázás" a testvérek között az örökségnél, osztozásnál?

Az én szüleim szerencsére még élnek, a nagyszülők örökségén pedig nem volt semmiféle vita. Anyai nagymamámnak mondjuk nem is igazán volt semmije, volt valamennyi pénz a számláján, meg pár ékszere, és ennyi. Nagybátyám azt mondta, neki semmi nem kell, egy gyűrűt vitt magával emlékbe, a többit anya megtarthatta (bár nem volt egy nagy érték).

Amikor az apai nagymamám halt meg, volt valami egyet nem értés apám meg a bátyja között abban, hogy eladják-e a lakást vagy kiadják, de aztán sikerült megegyezniük.

#1

Hát ha gazdagabb a család, akkor pont nem civakodnak. Ha van több ingatlan is, akkor észszerűen meg lehet osztozni.

A gond inkább ott van, amikor van egy darab lakás, az egyiknek mondjuk nincs ingatlana, ő használni szeretné, a másik (vagy másik kettő) pedig inkább eladná és osztaná három felé a pénzt. Az egyik (aki benne lakna, vagy uram bocsá' benne is lakik éppen), az igyekezne megakasztani az eladást. És akkor kezdődik a civakodás az egy nyomorult panellakáson.

Szerintem nem ott van a gond, hogy hányfelé és milyen arányban legyen osztva a lakásért/házért kapott pénz vagy a bankbetét, mert ezt valóban a törvény nagyon jól szabályozza. Inkább ott szokott lenni a gond, amíg eljutnak odáig, hogy egyáltalán mi legyen pl. az ingatlannal. Eladják? Kiadják? Egyik megtartaná de nem tudja kifizetni a másikat, csak részben? Várjon rá a másik, vagy akkor így ne menjen bele az eladásba? Mennyiért adják el?

Amikor már eljutnak ezzel az ügyvédhez, megírja az adásvételit, akkor már magán az osztozkodáson matematikailag nincs civakodás. Csak ameddig eljutnak oda,hogy egyáltalán ugyanazt akarják, az a necces.

#22 nézz meg pár szappanoperát 😀 amúgy komolyra fordítva az emberi történelem arról szól ahogy a gazdagok "civakodnak" és háború lesz, leszámítva egykét felkelést és parasztháborút.

Családok esetében meg igazi nagy vita akkor van, ha nagy tétje van a vitának. Szerintem nem az a tipikus amit leírtál. Ha cégről, villákról, hatalmas örökségekről, tárgyakról, értékekről, pozíciókról megy egy vita az nem olyan mint anyu másfélszobás páncélja ahol hármunkat nevelt fel. Akkor se, ha gyűlöljük egymást a testvérekkel.

Nálunk nem lesz veszekedés, mert az "örökséget" megvettem, ugyanis a szülök gyakorlatilag annyira eladósodtak, hogy el akarták a házat árverezni - ezt úgy tudtuk megelözni, hogy ez elött megvettem, kifizettem minden adóságot, a ház az enyém, de továbbra is a szülök laknak benne.

A testvéreim annak idején nem akartak segíteni nekik, így a téma le van rendezve.