A testvérem elidegenedett tőlünk, noha nem tettünk semmit, újabban nem hiányzunk neki, nélkülünk tervezi a dolgait, és alig látjuk, ez sohasem volt így, mit tehetnok?

Olyanok írjanak, akik értik, mit jelent a család fogalma - olyan válaszokra, hogy "az ő élete, ez a normális, nem tehettek semmit mert felnőtt és ő dönt" - nem vagyok kíváncsi.

Az ilyen válaszok olyan családnak nevezett képződményekre jellemzőek, akik nagyjából leszxxják egymást, ez nem érdekel, mi nem vagyunk ilyenek.

Nem volt ez divat sose, hogy valaki közülünk hirtelen titkolja az aktuális párját, ne mutassa be, alig járjon haza, illetőleg az addig olyan családias magatartását felváltsa egy másik.

A testvérem most így viselkedik.

Nekem nagyon hiányzik, és igazán rosszul esik, hogy ő egyszerűen nem kíváncsi rám.

Egy volt a baráti körünk, rendszeresen együtt jártunk nyaralni, bulizni, pasiügyeket is állandóan naprakészen megvitattuk, egyébekben mindig gondolt ránk, a családra is, számolt velünk.

Most a nyáron volt két hónap szünetje, ebből mindössze másfél napot töltött velünk, de a második napon már minden baja volt, hogy mehessen végre bárhová.

Míg régebbn naponta beszéltünk, és vártuk, hogy beszélhessünk, mostanában legtöbbször én hívom, sokszor lekezelően beszél, hogy "na mi van, unatkozol, hogy hívtál" vagy egyszerűen nem vesz komolyan.

Egy példa: neki volt az eddigi életében több mint 30 férfi, nekem mindössze 4db, ez régebben nem volt probléma, tudta, hogy én a komoly, hosszú kapcsolatokat kedvelem, de mostanában egyre többször vágja oda, hogy mit tudhatok én bármiről, amikor alig van szexuális tapasztalatom.

Mintha az embernek attól függne az élettapasztalata, hogy hányan dugták a huszonévei második feléig (mindketten ebben a korban vagyunk, de nem akarok pontos kort írni, nehogy esetleg olvassa és ráismerjen).

A másik, hogy új barátai lettek, akik eléggé eltérnek természetben és minőségben a régiektől, és ilyeneket mond, hogy "nekem a barátaim a kisbabáim" - én úgy látom, ezt kihasználják azok.

Nem valami értelmes emberek, a pián és a dugáson túl nem sok minden érdekli őket.

A jelenlegi férfit hónapokig dugdosta előlünk, nekem egyenesen megtiltotta, hogy találkozzak vele, mondván, hogy "nem ismerheted meg, mert a régieknél is mindig rossz véleménnyel voltál" - hozzáteszem, tiszteletlenül bántak vele a régi pasijai, és a benyomásaimat mindig elmondtam, elmondtam neki, hogy "figyelj oda, ez a fickó nem az akinek mutatja magát" - higgyétek el, hogy az óvás vezérelt - mindannyiszor igazam lett, egy ilyen rosszalló véleményem megmentette őt egy bűnözőtől is!

De szerinte én az éleslátásommal csak kárt okozok, mert mit látok bele rosszat - noha minden alkalommal beigazlódott a gyanúm - neki viszont ez idegesítő.

A bátyánk, a szüleink, a nagyszüleink is rosszul érzik magukat emiatt, mindenki többször próbált már vele beszélni, de nem érti, hogy nem lehet a családját csak úgy betenni a "régi lomok" közé.

És ez így nem épp valami kellemes, hogy minden ok nélkül lepattint bennünket, mindig másra hivatkozva.

Ti hogy látjátok a szituációt?