Amikor felkerultetek egyetemre hogy szereztetek új barátokat? Annyira messze vagyok otthonról és a szaktarsaim aranyosak de a közös programok egyre ritkábbak es nagyon egyedül érzem magam itt Budapesten. Jó lenne ha tudnék szerezni új barátokat .

Úgy, hogy ha mentem valamerre és volt ott más is beszélgettem vele aztán meg kialakult. Órákon bulikon, koliban, albiban, akárhol ahol hasonló korú emberekkel voltam.

Amúgy így vizsgaidőszak felé általában kikopnak a programok, mindenki tanul ezerrel, ettől nem kell megijedni.

Órák előtt mindig elkezdtem beszélgetni a szaktársaimmal és egy csomó programon vettem részt így alapból.

Plusz a programok során megismertem a jelenlegi barátaimat akikkel aztán elmentünk ide-oda társasoztunk, vacsorapartyt tartottunk és társai.

Barátságok kialakításához neked is aktívan részt kell venni a dolgokban, ha épp nincs program akkor hozz össze egyet, ,,hé van -e kedvetek elmenni X helyre"

Plusz ahogy #1 mondja vizsgaidőszak ilyen, ilyenkor nehezebb ezeket összehozni

Kollégiumi szobatársak lettek a barátaim. Két négyfős szoba egy közös étkezős előtérre nyílt. Ők egyben szaktársaim is voltak, igy a sok közös tanulás, feladat, készülés, vizsga összekovácsolt bennünket, de a leginkább hasonszőrűekkel buliba is jártunk havonta egyszer, kétszer.

Régen volt.

Mai fiatal ismerőseim már szerdán, csütörtökön "szaladnak" haza. Nálunk volt olyan is, aki hetekig, hónapokig haza se ment. Aki albérletben lakott, az is bejárt a kollégiumunkba, ahol volt egy nagy közös tér tanulni.

Még mindig hallok online oktatásról, pedig már nincs is covid. Spórolnak az egyetemek a fűtésen. Emiatt talán ritkábban is találkoznak a szaktársak.

Sokan dolgoznak egyetem mellett. Az én időmben kevesen dolgoztak. Így most kevesebbet tudnak együtt lógni.

Lehet, hogy manapság nehezebb bekerülni a kollégiumokba, bár van már sok magánkollégium is, ahol szintén lehet ismerkedni.

De régen kicsit könnyebb volt barátkozni.

Nekem is inkább az segített, hogy nyitott voltam, közvetlen, odamentem másokhoz és beszélgetni kezdtünk. Vagy épp más lépett oda hozzám. Akár óra előtt, kint, a terem előtt szobrozva, vagy épp azok közt, vagy azok után. Utána pedig sokszor adta magát a helyzet; valaki feldobta a kávézás/ forró csokizás ötletét, aztán együtt átcsörtettünk valahova, vagy a büfébe, vagy a közeli karácsonyi vásárba.

Nálunk volt egy rakat csoportmunka, bár sajnos a java Covid alatt, de utána mindig úgy szerveztük a dolgokat, hogy munka után/előtt együtt beültünk valahova enni, vagy egy kávéra/teára. Így haladtunk is, beszélgettünk is, és jóval hatékonyabbak voltunk.

Illetve sulis programokra is eljártam, ott is egész könnyű volt barátkozni. Valamint, nálunk volt kötelező tesi is, de ránk volt bízva, hogyan és mikor teljesítjük, és ott is lehetett bőven társaságba csöppeni, vagy abba rendeződni.

Komolyabb zh-k, vizsgák idején pedig közösen tanultunk, ami megint csak összébb rántott minket.