Akik szintén ki nem állják az emberek nagy részét, illetve a röhögcsélős jópofizást: hogy vagytok? Hogy bírjátok a munkahelyeteken(,hiszen sok helyütt mintha ez lenne az elvárt)? Találtatok párt?

Munkanélküli vagyok és csak akkor megyek ki a házból ha nagyon muszáj 😃

Van párom és gyerekeink, barátnőm aki szintén utálja az embereket, úgyhogy elvagyok

Online vállalkozó vagyok már két hónapja, magam mögött hagytam az embereket, szóval szintén akkor megyek ki a házból, ha boltba szaladok el, vagy futok. De szerencsére mi eleve csendes, erdős részen vagyunk. Házi kedvenceink vannak.

Nagyon közeli barátokra nincs szükség. Férjem ugyanilyen mint én. Családban is van pár jó arc. Tökéletesen, problémamentesen élünk.

Egyedülálló vagyok.

Kerülö a zembereket a munkahelyemen is. Van, akit kényszerből el kell viselni a környyezetemben, de azon kívül ilyen small talk-ba nem megyek bele.

Nálunk vannak lazább napok ritkán olyankor felerősödik a small talk a kollegák közt nevetnek jópofiznak de ilyen baromtémákról hogy főzés meg a gyereke valahol unoka meg otthon a hobbyk kötögetések, kéznűveskedések, vagy a boltok, meg mindenféle senkitnemerdekel tipusu small talkok, olyan érdektelen dolgokról képesek témázni meg azokon sztorizni hogy szinte egy kész szánalomnak tűnik mellette az életük a szememben.

Bakker akinek elsőszámú témája hogy a boltban mit vesz vacsorára es miért ott, hát olyanok mellett rám ólomsúllyal nehezedik hogy képtelen lennék ilyenekbe bekapcsolódni.

Szinte hányingerem van tőlük, minimális small talkot tartok csak mert tenyleg kell valamennyi a kollegás kapcsolatokba, pl mégis érdekeljen már az hogy valaki jobban van e vagy kinek fáj a feje ne legyek már paraszt, de hálát adok az égnek hogy nálunk elenyészők a csapatépítők vagy céges vacsik, és valójában nem sűrűn kell ilyeneket kibírnom ahogy mellettem nevetgélnek olyanokon is hogy pl mi volt a buszon vagy egy zebrán vagy vmi utolsó századrangú témákon.

*Meg néha olyanokat mind hogy nem is a munkától fáj a feje hanem tőlem🤣

Elvagyunk.

Ugyanigy meg tudok nyílni akár a csopveznek is iginek is pl.

Amikor kellett volna aláírnj és mindenhol köröztem és végre jött majdnem megöleltem hogy végre itt van sos alá kéne írni. Erre az is röhög hogy csak pisilni volt már pánik van, hagy menjen már wc re🤣

Az igivel meg, bejon hozzám kiad egy rakat feladatot, olyankor néha közlöm, hogy hát pórul jártam most, öröm volt beszélgetni igazán, ha ezt előre tudom hogy csak ezért jön, lehet zárnom kéne az ajtóm?🤣

Én kb így "éldegélek" a meloban.

A legtöbb munkahelyen szívem szerint kiraknám a táblát: "Csak akkor szólalj meg, ha a mondandód értékesebb mint a csend".

Őszintén szólva ez a folyamatos kényszeres (és legtöbbször agyhalott színvonalú) smalltalknak nevezett fárasztó dumálás az oka, amiért embermentes munkakörre váltottam, még ha fizikailag jóval nehezebb is. Egyszerűen minden nagyobb csoportban ott lesznek azok akik alapból se túl okosak, de hogy rendszeresen büszkén nem is alszanak eleget és butábbnál butább szövegekkel kényszeresen végigbeszélik a munkaidőt, az a halálom. A kötelező vicceskedőket szintén, akik még csak nem is viccesek hanem halálosan fárasztóak. Nem vagyok humortalan alak, tudom milyen a jó vicc, nem olyan mint ami ezekből ömlik. Aztán a szavak általi többi rombolásról még nem is beszéltem, mint a pletyka, fúrás, rosszindulatú alátevés, kibeszélés és a többi. Komolyan, amíg ilyen helyen dolgoztam nem is a munka fárasztott le halálosan, hanem a többi ember. Szóval igen, van akinek ez tényleg nem való. Olyankor megéri váltani embermentesbe, vagy kisebb csoportosba.

Szabadúszó vagyok már húsz éve, és nem véletlen. Egyetlen olyan munkahelyem sem volt, ahol ne éreztem volna rosszul magamat. Vagyis úgy fogalmaznék, hogy az "éppen hogy elviselem" érzés volt a csúcsok csúcsa. És nem a szakmával, felkészültséggel volt gondom egyik helyen sem.

Így most jó... Néha érzem hátrányát, néha jó lenne megkonzultálni valakivel az újdonságokat, de arra jó a net is, szakmai csoportok.