Más is felejti el a gyerekkorát, ahogy öregszik?

Én meg kb 18 (míg otthon laktam), max 23 (míg egyetemre jártam) emlékszem mindenre, és ami utána történt, egyszerűen összefolyik, kiesik... 33 vagyok. Emlékszem dolgokra, de nem tudom, mikor történtek...

Szerencsére vannak fennmaradva naplók, munkaszerződések, albérleti szerződések, de kábé ennyi.

Emlékeim vannak, de nem olyan összetettek, mint régen. 30 éves korom előtt és kicsivel azután, hogy betöltöttem a 30-at még tisztán emlékeztem rengeteg dologra. Most már 1-1 foszlány van inkább. például régen fel tudtam idézni iskolai sérelmeket, amiket a tanárok okoztak vagy a tanárokkal történt szép pillanatokat, most fel tudom idézni, hogy kik voltak a tanárok akik gimi alatt velünk voltak, de sokszor észbe kapok, hogy ja hát x meg y is nálunk tanított. Ugyanúgy emlékeztem a gyerekekre, hogy melyikükkel mit éltem meg, ki hol ült, most úgy ahogy elmondom, hogy kik voltak az osztálytársaim, de ha kérné valaki hogy soroljam fel az összeset vagy ad egy üres lapot, rajzoljam le az ülésrendet, nem menne.

Van pár emlékem, de nagyon tömörek, például elmentünk osztálykirándulni, ahol beteg lett egy lány, de hogy mi volt a baja nem emlékszem és azt se tudom merre voltunk.

Egy osztálykiránduláson lemaradt az egyik gyerek és elhagytuk őt, vissza kellett mennie érte egy tanárnak, de fogalmam sincs, merre voltunk és miket csináltunk aznap.

Egy osztálykiránduláson majdnem bepisiltem és szó szerint pánikoltam, hogy a múzeum előtt mindenki szemeláttára fogok gimnazistaként bepisilni, de azt se tudom, milyen múzeum volt vagy helyileg hol.

Az általános iskola meg már olyan, hogy az osztálytársak negyedére emlékszem, rájuk is csak azért, mert valamilyen hatással voltak rám.

Fogalmam sincs, hogy merre kirándultunk, mik voltak a szünetben, van 1-2 emlékem persze, de nem tudnék egy 10 perces beszédet tartani amiben nosztagiázok a régi szép időkről.