Miért vagyok más?
Sziasztok. 16 éves lány vagyok. Ez az első évem a gimiben. 8-ban volt pár negatív tapasztalatom a barátkozás terén, és nagyon féltem új barátságokat kötni - féltem, hogy otthagynak, kibeszélnek, és nem volt szükségem ezekre a problémákra. Butaság volt így feladni és elhatározni, hogy nem fogok bízni senkiben. De nagyot csalódtam sok emberben.
Végül gimibe kerültem, és elhatároztam, hogy kiismerek minden embert, és nem kötök barátságot meggondolatlanul. Nem engedtem, hogy megismerjenek, hogy közelebb kerüljek bárkihez is. Ennek az eredménye a következő lett: az osztálytársaim elkönyveltek egy magamnak való, búskomor embernek, és bár egy ideig még próbáltak közeledni hozzám, idővel feladták: és ez teljesen érthető is.
Ám más problémáim támadtak: bizonyos okokért, amiket most itt részletesen nem kívánok leírni, depressziós lettem. Legyen elég annyi, hogy családi problémáim támadtak, és nem bírtam elviselni - vagdosni kezdtem magam, és az öngyilkosságot fontolgattam. Semmi célom nem volt.
Próbáltam keresni ezután barátokat - ám a többiek valamiért nem mutattak irántam nagy érdeklődést. Úgy éreztem, eljátszottam az esélyemet, hogy barátokat szerezzek - amikor meg szólaltam, meg se hallották, levegőnek néztek, bár látták, hogy valami állandóan bánt. Hogy kezelték? Oda sem figyeltek, hanem elkönyvelték úgy, hogy "tudjátok lányok, ő mindig ilyen."
Teljesen egyedül vagyok. Úgy érzem, nem szeretnek, nincs rám szükségük. Nem figyelnek rám, önzőnek tartom őket, hogy látják, hogy valami komoly bajom van, és nem akarnak segíteni, hanem ennyivel elintézik. Még rosszabbul érzem magam az iskola miatt.
Nem önfényezésből írom le a következőket - nem vagyok rossz tanuló. Az osztályom legjobb tanulójaként tartanak számon, mind ők, mind a tanárok. Nem vagyok beképzelt erre. Mindig segítek nekik, és próbálok kedves lenni. Amiben egyedül más vagyok, az, hogy nem vagyok szép - habár mások máshogy vélekednek, én tudom, hogy nem vagyok szép. Eszembe jutott, hogy talán ezért nem kedvelnek,de akkor is - mmiért kell levegőnek nézni ezért egy embert?
Nem értem, miért nem szeretnek beszélni velem. Más vagyok, mint ők. Úgy érzem, nem illek közéjük. Miért néznek levegőnek? Hogyan álljam meg a helyem még további négy évig?
Kérlek, segítsetek. Mi lehet a baj velem? Szívesen fogadok bármilyen magyarázatot és segítséget. Köszönöm, hogy elolvastátok.
16/l
válasza:Nem az ő hibájuk, hogy levegőnek néztek, hanem a tiéd. Évelején te utasítottad el a közeledésüket, emiatt érthetően úgy gondolják, hogy nincs szülséged senkire. Most, hogy téged bánt valami, egyértelmű, hogy nem mennek oda hozzád, mivel évelején a viselkedésedből le lehetett szűrni, hogy nincs szükséged barátokra, emiatt nem mennek oda hozzád.
Biztosan vannak olyan az osztályban, akik mindig nyitottak, hozzájuk menjél oda. De ne rögtön a problémáidat mondd el nekik, hanem csak beszélgess velük. Majd ha valakit közelebb érzel magadhoz, majd annak mondd el a gondjaidat.
Azt mondod, hogy önzőnek tartod őket. Szerintem inkább fordítva van. Amíg minden rendben, addig nincs szükséged senkire, amikor már nincs minden rendben, akkor rögtön kell valaki.
Szia. Köszönöm a gyors válaszod, és hogy tanácsot is adtál. Értem, hogy mire célzol, és el is fogadom, mert elismerem, hogy ostobaság volt ilyen elhatározást hozni, hogy nem engedek magamhoz közel embereket. Ám valamit el kell magyaráznom, mert talán nem fogalmaztam elég egyértelműen, hogy azt írtad, önző vagyok.
Nem pontosan akkor akartam barátokat keresni, mikor elviselhetetlenné váltak a problémáim. Már előtte is próbáltam beszélgetni, barátságot kötni emberekkel, ám valamiért nem jártam sikerrel - ez pedig csak tetézte a rossz kedvemet, úgy gondolom, nem kell elmagyaráznom, hogy miért. Elég rossz érzés az, hogy fogalmad sincs, miért nem vagy szimpatikus, amikor nem sértetted meg őket, kedves vagy velük, és fárasztó ezen őrölni magad. Nem vagyok önző, próbáltam barátokat találni, de valamiért úgy érzem, hogy más vagyok mint ők.
Köszönöm még egyszer, hogy válaszoltál!
válasza:Mintha csak magamat látnám ugyan ennyi idősen...
Amikor új gimibe kerültem, akkor ott voltak annyira kitartóak az emberek, hogy addig nyaggattak, míg ki tudtam kicsit zökkenni a zárkózottságból, igaz nagyon mély barátságok így sem születtek, de a magányt orvosolta valamennyire.
Most se érzem magam boldognak, de megtanultam közeledni az emberek felé, így valamennyivel jobb, igaz a problémát nem oldottam meg.
Kitartást, remélem Te messzebb is eljutsz, mint én! (amúgy meg nincs baj a mássággal, legalább nem a középszerű tömeg szürke foltja vagy ;) )
válasza:Szinte ugyan ez a bajom bekem is.Annyi ,hogy 8.-os vagyok és 15/L. Nekem is írhatsz,ha gondolod.
Szívesen meghalgatlak.
válasza:Ugyanez a problémám, annyi különbséggel hogy én 35/F. :D
Arra jöttem rá, hogy ez kétoldalú dolog : valószínűleg tényleg van bennünk valami, amit nem kedvelnek mások, viszont ezek a mások, akikkel körbe vagyunk véve, valószínűleg nem túl értelmes / kedves / boldog emberek, mert egy normális, kiegyensúlyozott ember nem bánik így senkivel, ahogy ők velünk.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!