Mi a véleményetek azokról a munkatársakról, akik megpróbálnak mindig mindenkivel jól kijönni, kedveskednek, mosolyognak? Nektek szimpatikus lenne egy ilyen munkatárs?

A nyalizás nem ez!

A nyalizás eleve csak úgy értelmezhető, hogy főnökkel csinálod ezt. Ha olyannal teszed, akivel nem vagy függelmi viszonyban, akkor erre a nyalizás szó nem értelmezhető.

Barki, akinek van annyira stabil, boldog jo elete, hogy mindig tud mosolyogni, es pozitiv maradni, az mar a legtobb embernek rogton nyaliskent jon le. En is mindenkivel joban vagyok, de tenyleg mindenkivel, nekem egyszeruen lehetetlen elrontani a kedvem.

Bar nekem az osszes kollegam tenyleg embersegbol otos...

Azon kívül, hogy én nem állok le mindenkivel cseverészni, ugyan ilyen vagyok. Örülnék ha hasonló kollégáim lennének. ^^

Eddig mindig a kibeszélést és a pletykákat kaptam cserébe.

Viszont én nem a nyalizás miatt vagyok ilyen. Csupán szeretnék barátságos környezetben élni, ahol minden okés és nyugalom van.

Én örök kimért "kolléga" voltam mindig is. Mikor már úgy beilleszkedek, feloldódok egy adott társaságban munkahelyen, akkor is. Ha jön velem szemben a vicc, a jókedv, mulatás, abban egy kötelező szinten én is benne vagyok, reagálok, elsütök egy-egy poént, de ennyi. Én vagyok a munkahelyen az, akiről jó esetben annyit tudnak, hogy merrefelé lakik (nagyjából). Én vagyok az, aki nem beszél a magánéletéről, meg úgy magáról sem mond semmit ott senkinek és én vagyok az, aki nem jár össze úgy a munkatársakkal, csak nagy ritkán.

Habár most egy ideje igen egyedi melóm van, ami röviden annyit jelent, hogy nincs munkatársam, de előtte ilyen voltam.

Ha nem munka helyett csinálja, akkor tökéletes az ilyen kolléga.

Sokkal jobban szeretem őket, mint az úgynevezett bunkókat, akik meg sem mukkannak, még akkor sem, ha a konyhában találkoztok. Annyira megnehezítik a munkát, hogy hihetetlen.

Én is mindig igyekszem jó kapcsolatot ápolni a környezetemmel. Sokkal szívesebben járok úgy dolgozni, hogy nincs reggelente gyomorgörcsöm és tudom, hogy a munkatársaim jelentős részére számíthatok.

Egyébként ez néha vicces is. Például minden reggel, ahogy felszállok a teljesen üres buszra köszönök a sofőrnek és ő minden reggel úgy csinál, mint aki nem hallja... már egy éve. Egyetlen egy alkalommal sem köszönt még vissza.