Hibáztam ebben a beszélgetésben? Mit tehetek? Rosszat írtam ennek a nőnek?

Semmi köze a nemnek a szociális készséghez. Már legalább öten magyaráztuk el neked, hogy az a baj, hogy a fejedben ennyire különbséget teszel férfi és nő között, mikor a nők alig különböznek tőled, mint férfitól valamiben.

És még mindig nem fogod fel, mert idebököd, hogy "gŐzÖD sIncS a MáSik nEmrőL". Hogy ne lenne.

Nem, ez nem jó csajozós duma.

Nem harapnék rá.

Őszintén nem tudom, hogy nálad pl tényleg eredményes lesz-e, amit leírok, mert többször volt olyan, hogy próbáltam segíteni férfiaknak, hogy szedjenek fel nőket, de ők már elkönyvelték, hogy minden nő kva, és full fölöslegesen téptem a számat :D De ha nem is neked, másnak, aki olvassa, segíthet.

Van a két végleg, ez a needység, amit te csinálsz, meg a bunkó paraszt, amit néhányan hisznek, hogy ez kell a nőknek. Egyik sem jó. Nem szabad úgy tűnnie, hogy félsz a nőtől, meg nagyon behódolsz neki. Te ezt csináltad. Eleve utólag boldog karácsonyt kívánni nem a legjobb, de tudom, hogy jobb nem jutott eszedbe, de szerintem megvárhattad volna a szülinapját vagy a névnapját. Ő visszaírt, de láttad, hogy nem is mondta, hogy neked is. Mindegy, ez még nem akkora para. Na de ez a behódolás... Egy félig idegennel, mert azért annyira nem ismered, nem kell így beszélni, hogy álomnő. A bókot hagyd meg későbbre, ne az első beszélgetésre. Főleg azt ne csináld, hogy mondjuk beszélsz egy lánnyal és minden mondatodban van bók. Mert az első kettőt még megköszöni, de utána frusztráló lesz neki folyamatosan reagálni rá, belefárad. Lazaság kell. Nem szabad feszengeni. Beszélj vele úgy, mintha jóban lennétek. A társkeresős lányokkal is így kell. Egy szimpla baráti beszélgetés, érdeklődés, de ne interjú kérdésekkel bombázás, hanem BESZÉLGETÉS. A nőn is múlik, hogy ez mennyire kölcsönös, ezt érezni kell, ha nem egyszavas válaszokat küld, akkor érdekelheted. Szóval a lényeg, hogy legyél kedves, de ne nyomulós, érdeklődj, de ne bombázd egymás után összefüggéstelen krédésekkel, vedd észre, ha ez egyirányú, a bókot hagyd meg későbbre, de akkor se álomnő, hanem pl ha randiztok, mondd, hogy jól néz ki, csinos, vagy ha a beszélgetés úgy adja, dicsérheted pl a szemeit, arcát. Ne szólj be neki, ne sértegesd. Viccből lehet valamennyit de szerintem ne a chat alatt, inkább ha már alakul a dolog, randizgattok. Rá kell érezni erre, nem olyan nehéz szerintem. Csak lazán.

Ha én egy ilyen üzenetet kapok, nekem az jön le, hogy mindegy, csak nő legyen. Elfog az érzés, hogy az elmúlt 4 percben 8 másik nő, ugyanezt az üzenetet megkapta. Valamelyik csak ráharap a sziahogyvagyra.

Mintha ugyanazokat a köröket futnád. Tágítsd az ism köröd, mert a volt szomszédokat nem tudod felszedni messengeren.

54. vagyok.

A szia hogy vagy nem jó. Mert mint az 55ös írta, nagyon sablon, bárkinek írhatod és látszik, hogy semennyit nem gondolkodtál rajta. Érdemes inkább azokra írni, akik éppen kitettek valamit storyba, és arra reagálni, vagy egy Facebook csoportba írt egy kommentet, stb. Mert így legalább érzi, hogy odafigyelsz rá.

Szerintem ha jól elbeszélgettek 2-3 napig, akkor randira hívhatod és majd ott lehet tüzet kapcsolni, mondjuk csak óvatosan, de mehetnek a bókok olyan formában, ahogy írtam, kisebb érintkezések, gesztusok, pl meghívod egy kávéra. De szerintem a randikon is jó a lazaság, mintha tényleg csak egy barátoddal beszélgetnél. A kis izgulás oké, de a nagy az taszító, pl velem olyan volt, hogy meg sem szólalt a srác, mindig csak válaszolt a kérdéseimre, majd elköszöntem tőle és chaten írta, hogy bocsi csak félénk vagyok :D De ez így nem fog működni. De amúgy tényleg rá kell érezni. Van olyan nő, aki az első randi első órájában már csókot vár el, van, aki a harmadikon sem. Nőtől függ. Úgyis küldi majd a jeleket, észreveszed.

Itt eddig senkinek nem jutott eszébe az ISMERKEDÉS.

A beszélgetésnek arra kell irányulnia, hogy megismerjem a másikat, miközben önmagamat bemutatom neki.

Őszinte érdeklődés, téma felvetése: “voltam egy kiállításon, mostanában sokat foglalkozom a XY témákkal. Téged is érdekelnek a hasonló kérdések?”

Stb., stb.

A “hogy vagy?”-ra elsőre legfeljebb a “köszönöm, jól” lehet a válasz, és ez nem generál beszélgetést.

Társalogni kell, nem a filmekben látott, életszerűtlen, idétlen, tartalmatlan módon, erőltetetten “csajozni”.

TÁRSALGÁS

[link]

Leginkább a félénkséget lehet hibáztatni a szegényes, lapos beszélgetésekért. Tartunk attól, hogy feltárjuk a lelkünket egy másik ember előtt, mert hamisan eltúlozzuk a különbséget magunk és mások között. Csak az erősségünket mutatjuk, magasztaljuk a sikereinket, hagyományos, megszokott témákat hozunk fel- és ezzel másokat halálra untatunk, mert éppen a gyengeségeink felvállalása, a sebezhetőség megnyilvánulása, a merész fantáziák őszinte vallomása tesz minket emberivé, értékessé és szerethetővé. Szinte lehetetlen unatkozni, ha valaki őszintén bevallja nekünk, ha elmeséli, ami nem sikerült neki, egy esetet, amikor valaki megalázta őt, vagy bevallja, mikor hajtott végre valamilyen őrültséget. Mindezt természetesen a jó ízlés és jó modor határain belül- szükségtelen is mondani.

Ezután jön a jó társalgás második fontos része: a tisztázás. Ilyenkor a beszélgetőpartner pontosítja elképzeléseinket, kijavít, ha egy témában járatlanok vagyunk, nem látunk tisztán- vagy egyáltalán nem gondolunk semmit-, vagy új szempontra hívja fel a figyelmet.