Miben más egy koccintós, dinomdánom, gondűző olcsó bor ízre, egy drága minőségi borral szemben?

Általában ezek az olcsóbb borok két kategóriára oszlanak: Elképesztően savas, kénes moslék.

Elképesztően édes, agyoncukrozott moslék.

Tobbsegukrol azt sem tudjuk meg, milyen szőlőből készültek, itt már eleve nincs miről beszélni.

Ám vannak ugyanebben az árkategoriában remek borok, például egy-két házibor, vagy ritkán egy egy cuveé, amely élvezhető.

Ám egy minőségi bornak meg van a jellegzetes íze, tulajdonsága, minden évjárata más egy kicsit, és nem mindegy, mi kerül bele... (a bor azután hogy cukrozzák, már nem is nevezhető bornak. Az olcsobb kategóriás feledes-édes borok pedig mind cukorral vannak edesitve.)

A minőségi édesebb borok a szőlőszemek cukortartalmatol lesznek édesek.

Épp ezért nem létezik szakmai szempontból (persze találni, de azok a borok semmit sem érnek) félédes és édes vörösbor. Mert a kék szőlőnek nincsen elegendő cukortartalma.

Igazából napestig lehetne erről beszélni... Mi a célod a kérdéssel?

A koccintós hánytató, a minőségi bornak kellemes az íze.

A koccintóst csak arra használják, hogy berúgjanak, a minőségit legtöbb esetben az ételekhez szolgálják, vacsora, ebéd.

Folyóbor kontra minőségi:

Sokkal gyengébb íz, aminek gyümölcsösnek kéne lenni, de nem az. Savanyú utóíz, pedig a minőségi bornak magasabb a kívánaatos savtartalma. Ez részben a túl erős préselés miatt a magokból kijövő csersav miatt. ,,Hányás íz'' a félig rohadt szőlőszemek ki nem válogatása miatt. A korábban említett gyengébb ízt és a szőlőtőkék túlterhelése és az idő előtti(kényszer)szüret okozza.

Édesítéssel hiába próbálkoznak a gyártók, nem segít az eredményen.