Miben más egy koccintós, dinomdánom, gondűző olcsó bor ízre, egy drága minőségi borral szemben?

Utolsó: Valóban, bár egy felsorolásban nem együtt értendők a jelzők, hanem külön-külön.

Valóban, a törvény engedi a cukrozást, persze nem szószerint cukorral. A törvény engedi a tartósítást is, mégis rosszabb tőle a gyümölcs, nemde?

És mint írtam, nem azt mondtam, hogy nem létezik félédes vörös, létezik. De a felső kategóriás borok nem 5-10 ezer forintosak, de nem is igazán árkategóriához kötném. Ittam én már 117 ezer forintos bort, de őszintén szólva nem volt a legjobb.

De a felsőkategóriát ne keverjük a divatos moslékkal, aminek azért van magasan az ára, mert a hozzá nem értő sznobok annyiért is megveszik! (Lásd: Taschnet pincészet)

No, ezt azért nehezen veszem be, egyértelműen együtt értendők ott a felsorolásban, az utolsó két jelző között még az "és" szócskát is használtad. De mindegy is, ugorjunk.

A cukrozást is te írtad. Ha cukrozást ír valaki, akkor az olvasóság úgy hozzávetőleg 100%-a konkrét cukorra fog gondolni. Amúgy adott esetben és mértékben a törvény a tényleges cukrozást is engedi.

Abban viszont egyetértek, hogy a felsőkategória nem árfüggő. Attól, hogy valami nem baromi drága, lehet csúcs, élvezeti szintre, minőségre, és attól, hogy baromi drága, még lehet középszerű, vagy akár szar. Teljesen igaz. Továbbra is tartom ugyanakkor: félédes és édes vörösök ilyen értelemben is tudnak maximálisan jók lenni. És továbbra is ajánlom a tájékozódást, leginkább személyes próba útján.

Egyébként ugye tudod, hogy Magyarországon is igen hosszú ideig hagyománya volt kékszőlőből vörös aszú készítésének, konkrétan Purcsinból? Na meg itt-ott most is lehet találni vörös aszúkat, pl Kaló Imrénél. (Igen, hivatalosan manapság nem hívhatjuk őket aszúnak, de ez más kérdés.) Csak érdekességképp mondom.

Szintén érdekességképpen, ha az erősített borokat nem is számítjuk (amúgy miért ne tennénk? Egy kis édes vörös portói? Talán a te szakmádban - akármi legyen is az - azokat is lenézik? Vagy az avinálás nem ér?), akkor is lehet nemzetközi példákat is találni édes vörösökre. Jégbort is készítenek vörösben, késői szüretelésű Zinfandeleket is találsz. Csak úgy hirtelen, pár példa...

Egyébként meg azt konkrétan írtad, hogy a kékszőlőnek nincs meg a kellő cukortartalma, hogy édes legyen. Ez pedig konkrétan nem igaz. Nehezebben gyűjtö össze, persze, de össze tudja, ezt láthatjuk elég példán keresztül, és mindenféle manipuláció nélkül, természetesen születhetnek félédes/édes vörösök. Amúgy, ha elhinném, amit írsz, hogy a felsorolásban külön kellett érteni a jelzőket, akkor azt hinném, hogy azért hiszed azt, hogy mondjuk egy félédes vörös nem lehet nehéz, testes, mert csak olcsó pancsokkal találkoztál. A valóság ezzel szemben az, hogy - csak, hogy ne kelljen messzebb menni - a töppedt szőlőből szűrt félédes Merlotok, amiket, mint konrkét mostani magyar példákat felsoroltam, kapásból igencsak koncentráltak, testesek, nehezek, fajsúlyosak. És akkor még a mostani hozzászólásomban felsorolt általános példákra ki sem tértünk... Azok sem a könnyedségükről ismertek :) (Nem mintha a könnyedséggel amúgy bármi baj lenne, akár vörösban - ja igen, ha már kinyilatkoztattál arról, hogy milyen is a vörösbor, csak úgy infóként a nagyvilágból: a testesség, nehézség helyett az elegancia, lendület, harmónia, ami leginkább számít, vörösben is, legalábbis, ha nemzetközi viszonylatban is értékelhető bort akarsz készíteni. Érdemes kitekinteni a villányi dínók lekvárjai mögül...)