A párkapcsolat társas magány?

Nekem volt már ilyen. Ki volt mondva, hogy van barátom, de gyakorlatilag nem volt. Nem volt hajlandó találkozni velem, beszélgetni sem. Konkrétan heti 50 percet taliztunk a végén, ebből 45 percig arról beszélt, hogy jut majd haza, és már eleve ott találkoztunk, ahol épp dolga volt, tehát nekem kellett menni utána. Chaten magától nem írt, olyan is volt, hogy megvártam, hogy ő írjon, írt délután egy sziát, pár percen belül visszaköszöntem és másnapig semmit nem írt. A barátaimmal több kapcsolatom volt, mint vele. Ha néha taliztunk, akkor se voltunk együtt, mert csak akkor került erre sor, ha az ő haverjaival ittak és hívtak engem is, akkor én mindenkivel beszélgettem, csak vele nem. Utolsó talink egy nagy szilveszteri bulin volt, elmentem mosdóba, utána be akartak engedni, hogy mellé üljek, mert ő belül ült, de mondtam, hogy hagyjátok, jó nekem itt. Tehát a végén már én sem akartam vele lenni. Én mondtam neki, hogy ez így nem jó, magányos vagyok, de még én voltam a szemét és mi az hogy magányos vagyok, ha egy pár vagyunk, meg hoy ő nem ér rá ennél többet és minek írjon ha úgyis veszekszünk (megjegyzem emiatt). Az évfordulónkon is képes volt egész nap a telefonját nézni, mert másnap ment egy rib.anc szülinapjára akivel össze is jött egyből utánam, és nézte, hogy esetleg valaki beleír e a csoportchatbe.

Na ilyen a társas magány és az ilyet dobni kell a g.ecibe, van jobb :)