Mikor lenne itt az ideje hogy megbeszéljük a gyerek témát? Hosszú lesz, bocsi!

Két éve vagyunk együtt. Egy éve költöztünk össze az ő házában.

Szeretek vele élni. Vannak kissebb bukkanók. Leginkább miattam. Hirtelen haragú vagyok. És mert megfogadtam, hogy őt nem fogom úgy elkényeztetni mint az exemet. Ő nagyon türelmes, okos, kedves. Egész jól veszi a hülyeségeimet.

Felvetette a költözést, (mikor úgy érezte készen áll rá), ekkor kérdeztem tőle, hogy akar-e majd valamikor gyereket? Akkor felháborodást éreztem kicsit benne, meg hogy ez gyors így, neki ehhez egy hosszabb beszélgetés kell, stb... Megbeszéltük, hogy nem ütemtervet akarok. Csak hogy: igen/nem. Mert az előző lapcsolatomban több mint 10 évem ment el erre a hülyeségre. "Igen" volt a válasza.

Namár most, én nem vagyok egy türelmetlen nőszemély, de valamit csak kéne erről beszélni. Ő 40, én 34 éves.

Nem akarom megijeszteni. Kapcsolatunkat tekintve kicsit még korainak érzem. Viszont azt is érzem hogy fáradtabb és öregebb vagyok mint a huszas éveim közepe-vége felé. Akkor hegyeket tudtam volna megmozgatni. Nem akarom 38-40 évesen szülni az első gyereket. Szeretnék futni mellette mikor biciklizni tanul és azt sem akarom hogy az érettségijén a nagyszüleinek nézzenek. Azt is szeretném hogy legyen sok kontaktja a nagyszüleivel. Csak a párom szülei vannak, de ők is 65 fölöttiek már.

Régóta van bennem ez. Nem tulajdonítottam neki különösebben semmit. Hisz nem vagyunk együtt olyan régen. Viszont minap láttunk egy családi videót, ahol a szülei épp páromtól idősebbek, de velem egyidősek voltak a felvételen. A párom meg akkor 9 éves. Abba mindkettőnknek furcsa volt belegondolni. (Jó! Akkor a világ is másabb volt kicsit.)

Nem szeretnék bolond ösztön nősténynek tűnni, akinek ketyeg a biológiai órája. De azért ketyeg, na. Arra a gondolatra jutok lassan, hogy ha idén, ősszel, év vége felé nem kezdünk el próbálkozni, akkor inkább nem is akarok már gyereket.

Néha elszól olyasmit, hogy "Ha majd lesz gyerekünk, ezt meg azt feltétlen megtanítjuk neki." Szóval a hajlandóságot látom. Kérdés, hogy két év elég-e erre hogy eltudja dönteni rendesen és ne falhoz állításnak, vagy ultimátumnak hangozzon ez a beszélgetés?