Páromnak fontos egy lány barátja, akit én képtelen vagyok elfogadni, az alábbi okok miatt, mit tegyek?

Alapvetően nincs vele gond szerintem, ha lány barátja van a páromnak, bizonyos határokon belül persze. Itt sem gondolom kifejezetten, hogy átlépték volna a határokat, bár volt rá példa, hogy a csaj a nyakába ugrott, máskor hátulról ölelte meg és mondta hogy "tudod, hogy szeretlek", meg mikor kettesben mentek el kocsmázni este, az sem nagyon tetszett... De úgy ahogy megbeszéltük, hogy ezek nem férnek bele, nem gondolnám hogy több van köztük barátságnál.

A problémám az, hogy a lány személyisége elfogadhatatlan számomra, egyszerűen nem tudok rá emberi lényként tekinteni, ilyen IQ szinttel, pedig én elég jóindulatú embernek tartom magam, sosem utáltam még senkit. 1,5 éven keresztül se nem tanult (pedig elvileg egyetemre járt) se nem dolgozott, nem is keresett munkát, pedig szülei nem támogatták, de úgy tűnik nem zavarta, hogy 200 forintos löncshúson él. Budapesten diákként pedig az nem talál pénzkereseti lehetőséget aki nem akar. De bulizni, koncertre eljárt a haverjaival (persze a többiek fizették neki), volt jó pár alkalmi kalandja. Párom tavasszal ismerte meg. A csaj több embertől kért kölcsön, ugye kolit fizetni sem volt pénze, egyetemen átrakták fizetősre, nem tudta "folytatni", ja cigit azért tudott venni, arra volt pénz. Szeptemberre pénz nélkül nem tudott volna hol lakni, hát barátomék befogadták az albérletbe ingyen egy hónapra, amiből valahogy 2 és fél lett... Munkát továbbra sem volt képes találni, de keresni sem valószínűleg, 22 évesen. Végül párom haverjai megoldották, hogy felvegyék a Mekibe, na azt rendesen csinálja végül elvileg. Szóval tudja kin hogy kell élősködni, de hogy ennyi idősen alapvető dolgokat megtegyen az nem megy. Én ilyen buta embert nem láttam még, párom állítja, hogy tök értelmes, és hogy milyen kimagasló érzelmi intelligenciája van, nehéz gyerekkora miatt szervezi ilyen nehezen az életét. Már 24 éves, munkát még ennyi idősen sem talált magának soha, nemrég eljött a Mekiből, mert gyrosozós pasija odavitte, akivel aztán szakítottak, majd (igen, talán utána) lefeküdt a gyrosos pasijának a legjobb barátjával, ami miatt az exe lehordta minden k*rvának, most így dolgoznak 3asban.. Szóval gondolom most végre (de ügyes) találni fog másik munkát, csak nem akar ilyen közegben lenni.

Barátom volt, hogy be akarta vinni ahhoz a céghez ahol ő dolgozik, hát mondtam, hogy felejtse el, keressen magának jobbat ha akar, nehogy már mindig ki legyen szolgálva, hogy jaj szegény, de rossz neki. De magának köszönhet mindent. Barátom meg ilyen megmentő akar lenni, sőt konkrétan úgy viselkedik vele, mintha az apja lenne (ez így ki is van mondva köztük). Nagyon zavar, hogy egy párom számára fontos embert utálok. Mivel ő tervez vele, találkozni, beszélni akar vele, és minden egyes alkalom hogy eszembe jut rossz érzéseket szül bennem. Múltkor beszéltünk, hogy kiket hívnánk meg az esküvőnkre majd (nincs még tervben, csak így elméleti szinten), és nem tudom elfogadni, hogy neki ez a lány fontos és mindig meg kell hívni mindenre. Biztos velem is van a baj, és bocs, hogy ilyen ítélkezően írtam róla. Mivel segíthetnék ezen a helyzeten?