Nincs kedvem sokszor semmit sem csinálni,mert nem látom értelmét. Lehet ez a rossz párkapcsolattól?

A barátom mindig azt vágja a fejemhez,veszekedésnél,hogy "ilyen elvárásokkal", amiket támasztok,soha nem lesz senkim. Az elvárásom annyi,hogy tartsa magát rendben,mert az anyja még arra sem tanította meg,valamint az,hogy adjon a környezetére,és ne úgy nézzen ki minden mint falu végén a disznóól. Ezt tartja hatalmas követelménynek.Valamint a rend neki is mást jelent,meg nekem is.Ebből kifolyólag amikor ő passzivitást mutat, nekem sincsen kedvem dolgozni,mert lehúz.Ha szívvel,lélekkel beleállna, akkor lenne kedvem ( az elején,amikor összeköltöztem vele még volt), mára már nincs, mert rájöttem,hogy milyen. Hiába próbálok rajta csiszolni, nem igazán működik.Egyébként,mindent próbál megadni, elkényeztet finomságokkal is,erre egy szavam nem lehet, de ez nálam nem kompenzálja azt, hogy nem tudok amiatt aludni,mert azon kattog az agyam,hogy hiába pedálozok, dolgozok mint a güzü ő nem partner ebben.