Együtt alszol a pároddal?

Jelenleg nem. 7,5 évig aludtunk együtt. De egyre jobban horkol, közben gyerek is lett, én egyre fáradtabb lettem (füldugó ezen nem segít). Úgyhogy jelenleg külön alszunk. Kivizsgálás elvileg folyamatban, gyakorlatilag lehetetlen időpontot szerezni. De pont múltkor volt téma egy Facebook csoportban, hogy akit műtöttek ilyen miatt, ott mik a tapasztalatok, és sajnos legtöbben azt írták, hogy baromi sokáig tart a felépülés, baromi fájdalmas, cserébe nem igazán segít. Vagyis ez azért nem olyan egyszerű, hogy elmész orvoshoz és hipp-hopp megoldódik.

Nem tudom mi lesz hosszútávon, most ugye várjuk hogy egyáltalán felvegyék a telefont a rendelésen. De nekem amúgy jó így. Szex ugyanúgy van, és fetrenghetek egyedül az ágyban. Pár éve még el sem tudtam képzelni, hogy külön aludjunk, de most már konkrétan élvezem. Nyilván ha valóban elmúlik majd a horkolása, akkor aludhatunk újra együtt, de jó tapasztalat ez nekem így hosszú évek után, hogy mennyire pihentető tud lenni a jó kis saját ágy. Nem értem sokan miért írnak itt úgy, mintha konkrétan maga az alvás valami kihagyhatatlan közös program lenne ami közelebb hoz egymáshoz. Alvás előtt így is ugyanúgy összebújunk, beszélgetünk, filmezünk, telefonozunk. Aztán én átjövök a saját szobámba, ledőlök, és alszok. A férjem még amúgy is kint maradna molyolni, én gyerek óta sokkal korábban fekszem le mint ő. Csak jó, hogy nem ébreszt fel mikor ő is lefekszik.

Úgy látom amúgy, hogy ha gyerek születik, akkor sokan ott engedik el a közös alvás dolgot. Mert ott tényleg minden perc pihenés számít, amúgy is kaotikusak az éjszakák, plusz órákkal is eltolódhat a két fél korábban egyező napirendje. Aztán sokaknak bejön és így maradnak.

Az igazi probléma a szuszogással és horkolással van. Mi összebújva alszunk a párommal, de reggelre általában az ágy 2 végében találjuk magunkat, 2*2m ágyunk van, néha egymásra merőlegesen ébredünk. :)

A párom szokott horkolni, de csak akkor ha háton fekszik, ilyenkor tudom hogy át kell fordítani és akkor nyugtom van. Ha nagyon fáradt vagyok akkor nem kelek fel a horkolására sem.

Megszoktuk egymást és nagyon hiányozna ha nem lenne mellettem.

Nyilván együtt alszunk, egy ágyban, és még ébren összebújunk, puszi csók, és aztán mindenki megy a saját térfelére aludni. Én nem tudok elaludni, pihenni úgy, hogy a másik a nyakamba szuszog, kényelmetlen, + szoktam forgolódni, mocorogni, az összebújva alvást egyáltalán nem bírom. A férjem abszolut megérti:)

Egyébként 14 éve vagyunk együtt.

38/N

Együtt alszunk, de általában szörnyen nem pihentető.

Mocorog, rám fekszik!, lehúzza a takaróm, rám dobja az övét, ő nyitott ablaknál fázik, egy időben állandóan leesett a telefonja, azt hittem, kibszom az ablakon :D...

Ha volna még egy szobánk, ahová elfér egy nagyobbacska kanapé, akkor kiköltöznék. Nem azért, mert nem szeretem őt - szeretem -, hanem mert sokszor kialvatlan vagyok.

Pedig alapvetően nem "szűk" az ágyunk, de így is.

Mi fél évtől élünk együtt és "természetesen" együtt alszunk, viszont nálunk - leíráshoz viszonyítva - kevés a szex. Nem is tudnánk máshogyan aludni, mert egy nagy szobánk van. :D Ha összeveszünk, akkor nincs hová menekülni. ^__^"" Időnként horkolok és azzal van kis problémája, de ez belefér.

35/F