Nektek hogy esne ha a vőlegényetek nem ellenezné, hogy kimenj külföldre?

Miért, az hogy esne, ha inkább közölné, hogy legyél szíves itthon nyomorogni, hogy neki legyen este szex?

Nyilván látja, hogy bajban vagy, és támogat bármiben, ami kihúzhat a csávából. Épeszű, együttműködő felnőttnek tűnik. Ha mindketten jobban kerestek, akkor tudtok egymásnál hétvégézni addig is.

Vagy lejjebb kell adni az igényeket, nem kell állandóan ruhákat vásárolni és az autó is maradhat egy darabig a garázsban. Az oké, hogy kimész, jobban keresel, (igaz drágább is az élet), lesz egy kis tartalékod, de aztán hazajössz, és akkor megint kevesebbet keresel. Hosszabb távú megoldás kéne, hogy ha itthon képzelitek el a jövőt, akkor itthon is meg tudjatok élni. Ha feléled a tartalékot majd, akkor megint kimész évekre, vagy hogy?

De mindegy, én örülnék, ha nem lehúzni akarna és visszatartani, hanem vállalná a nehézségeket velem együtt.

Őszintén, arra számítottál, hogy azt mondja, maradj, majd ő eltart addig? Vagy mégis mire?

Normálisan reagált, hiszen támogat a tervedben, amivel előálltál. Azt meg sem említetted neki, hogy maradni szeretnél, de ebben a segítségére lenne szükséged? Ha mondtad, leültél vele beszélni erről és elhajtott, akkor megértem a kiakadást, de ha ezt fel sem vetetted, mint opció, hanem előálltál azzal, hogy mész és közben csendben arra vártál, hogy majd ő marasztal és felajánlja, akkor ne haragudj, de jó nagy hülye voltál.

Az a baj, hogy te nem a gyakorlati, hanem maximálisan a érzelmi, szirupos oldaláról nézed a dolgokat! Ami jelen esetben nagy hiba.

Már nálunk is szó volt róla, hogy kimegyek külföldre a párom szemrebbenés nélkül igent mondott. És nekem ez igen jól esett! Mert ha ragaszkodna hozzám, hogy mindenáron itt maradjak és ez tarthatatlan, akkor súlyosabb választás elé állok: ő vagy az, hogy boldoguljak az életben. És egy jó kapcsolat esetén ezen nem kell filózni. Az ember hoz áldozatokat. Mi is éltünk együtt távkapcsolatban, kibírtuk, mert a szeretetünk erősebb volt. Most megint boldogan vagyunk együtt. De mi hajlandóak vagyunk áldozatokat is hozni, egymásért, és kapcsolatunkért is.

Szóval, igen, nagyon romantikus, meg könnyfacsaró, ha férfi órákat sír, arról, hogy mi lesz vele nélküled. De az igazság az, hogy aki egy kicsit is gyakorlatias, az látja, hogy csak keresztbe tenne neked!

Én örülnék, a páromnak, hogy velem van és támogat. Persze már, ha te olyan alkat vagy, akit legalább egyszer meg kell jól töcskölni, hogy érezze, törődnek vele, ilyen esetben viszont a kialakult helyzet szívás.