Nektek hogy esne ha a vőlegényetek nem ellenezné, hogy kimenj külföldre?

Nem lehet itt igazságot tenni. Nektek kellene őszintén és nyíltan kommunikálni, máshogy nem megy.

abból, hogy 2sajnos ki kell mennem", senki nem fogja pontosan megérteni, mit is akarsz. Mondd el, hogy mit szeretnél, pl. Vegyen lakást a maga nevére, te munkát vállalsz, beszállsz csak a rezsibe, visszafogod a kiadásaidat, hogy a gyengébb fizuból is kijöjj valahogy. Közben elmész egy továbbképzésre vagy nyelvet tanulsz vagy mittudomén, valamit, amitől megnő a munkaerőpiaci értéked, és mondjuk fél év-egy év múlva tudsz jobb állásra váltani.

De ahhoz, hogy megértsen bárki bármit vagy tudjon segíteni neked, ahhoz terv kell, elképzelés, reális ötletek. Azzal, hogy "nem akarok kimenni, de muszáj", senki az égvilágon nem tud mit kezdeni.

15-ös válaszolóval teljes mértékben egyetértek, végre egy normális gondolkodásmód. Egy kapcsolatban nem te és én van, hanem MI vagyunk, ha nekem van, a másiknak is van, ha nekem nincs, együtt oldjuk meg, és ennek oda-vissza így kellene működnie.

Mi már megbeszéltük a párommal (mert volt róla szó, hogy TALÁN kimenne egy időre külföldre), hogy ha megyünk, együtt megyünk. Szerintem ez így a normális, együtt gondolkodunk a jövőt illetően mindenben.

"Mi már megbeszéltük a párommal (mert volt róla szó, hogy TALÁN kimenne egy időre külföldre), hogy ha megyünk, együtt megyünk."

Oké, nektek így normális, és nektek talán pont lenne is lehetőségetek. De mondjuk az sem elvárható, hogy mert az egyik fél (bármilyen okból) külföldre megy, a másik égesse fel a teljes egzisztenciáját, állását, életét, hogy aztán vele tartson, esetlegesen úgy, hogy az ő szakmájában pont nem is tud elhelyezkedni kint.

Ezért írom, hogy NINCS recept. Egyetlen univerzális megoldás van: a kommunikáció egymással, őszintén, nyíltan, vállalva a kínosnak tűnő érzéseket, gondolatokat is.

Anno voltam olyan szituban az ex ferjemmel h nekem volt egy stabil,jol fizeto melohelyem (800 ezer havonta) o pedig nem talalt munkat es kitalalta,h kimegy kuldoldre dolgozni mert nem akarja h en tartsam el, nekem meg evidens volt,hogy vele tartok.

Szoval itt az a furcsa h a pasi tole kulonallonak kezel,nem MI Ben gondolkozik ennelfogva semmit nem terveznek vele,kozos lakast foleg nem:-)

Kijöttem külföldre mert hiteles házam volt. Jó, visszafizettem a hitelt, maradtam még hogy a felújításra is jusson, de még mindig maradok mert attól hogy van egy szép házam otthon 100E ből nem fogok tudni megélni. Ez egy ördögi kör nekem elhiheted. Most azért vagyok még kint hogy legyen annyi félretett pénzem hogy ha majd hazamegyek akkor tudjak valami vállalkozásba kezdeni. Bár már ez sem tűnik olyan jó ötletnek....szar a helyzet otthon. Szóval én itt ragadtam elég erőssen egyelőre, pedig szeretnék hazamenni.

Szal azért kimenni hogy fullos lakásod legyen felejtős....

Még azt hozzátenném hogy külföldön sincs már kolbászból a kerítés, nagyon sokmindennek klappolni kell hogy félre is tudj tenni, és ne rabszolga munkát végezz. De erről reggelig tudnék mesélni :)

Barátod meg szerintem nem úgy gondolta ahogy te értetted a dolgot. Vagy inkább át sem gondolta, bele sem gondolt a dologba.

Ne haragudj de elég szrul kommunikálsz.

Ha te úgy döntöttél, hogy kimész akkor mégis mit kellett volna mondani, hogy megtiltja? Pénz kell, itthon nincs elég, ezek a tények, te mondtad. Akkor?

Ha az a bajod, hogy a te pénzedből lakást akar venni, akkor miért nem azt írod?? Különben meg nem vagy köteles az ő luxus lakására adnod a pénzedből, azt csinálsz vele amit akarsz.

Szintén 15-öst osztom. Mintha a mai világban eltűnt volnaca MI, csak "Én" -"Te" létezik ami több mint szomorú.

Az én párom soha nem menne bele ilyen helyzetbe vagy velem jönne vagy segítene, de nem vagyunk egyformák.