Eljegyzés felbontása, aki ilyent lépett már meg, hogy gondol vissza?

én majdnem egy éves eljegyzésből léptem ki, mert nem láttam a fiún hogy haladnánk a kapcsolatban, építenénk a jövőt. persze nem ez volt az egyetlen dolog.

akkor rossz volt az első pár hétben; de összeségében több volt a rossz, mint a jó dolog, és nem bántam meg.

Második válaszoló: mintha magamat olvasnám.

Annyi csak, hogy én 3 évi jegyesség után léptem ki, mert akkor már egyértelmű volt, hogy nem haladunk semerre. Ahhoz képest, hogy 10 hónap után jegyzett el (a 19. szülinapomon :), állítása szerint azért akkor, hogy -akkor kezdtem a főiskolát- lássák rajtam az iskolában, hogy foglalt vagyok...)

Neki kényelmes volt, hogy van egy nő, aki mellett elvan, van kaja, fedél a feje fölött (nálunk lakott), néha szex... de nem éreztem azt sem már kb. 2-2 és fél év után, hogy valójában szeretne. Inkább csak a megszokás és a kényelem tartotta mellettem. Bennem pedig 3 és fél év együttjárás után, egyik pillanatról a másikra elmúlt a szerelem, és nem is éreztem semmi mást. Még fél évig maradtam vele. Próbáltam tenni valamit kettőnkért, de egyedül voltam, ő nem tett semmit, inkább került. Kerülgettük egymást. A gyűrűmet az utolsó fél évben nem is hordtam, már azt sem tudtam, hogy hol van (elpakolta valahova, mert látta, hogy nem hordom). Vártam, hogy esetleg majd ő lép ki, és akkor nem nekem kell kidobni őt az életemből - és az otthonából is egyszerre. Végül nem bírtam kivárni, hogy ő lépjen, és egy alkalmas pillanatban (egy szokásos nagy veszekedést követően) szakítottam. Nem méregből, hanem megfontoltan, tudatosan. Besokalltam. Tudtam, hogy nincs értelme nemcsak hozzámennem, de egyáltalán vele maradnom sem. Mikor elképzeltem az esküvőnket, azt láttam, hogy veszekszünk. Mikor elképzeltem a nászéjszakát, azt láttam, hogy nem történik semmi, ahogy az utolsó fél évben sem, mivel már szabályosan undorodtam az érintésétől, a közelségétől... Egyértelmű volt, hogy ki kell lépnem.

Ez 4 éve történt nyáron. Soha, egyetlen pillanatra sem bántam meg. Első szerelem volt, azóta sokat tapasztaltam, és most minden eddiginél boldogabb vagyok (gyűrű nélkül is) :)

5 évig jártam jegyben és együtt is éltem az exemmel, nem volt egyszerű a dolog, de túl vagyok rajta. Jelenleg boldog házasságban élek a férjemmel, baba váróban vagyunk.

Sosem késő lépni.

Egyébként pedig Férjem keresztapja 35év házasság után most válik. Ami nem megy nem kell erőltetni.