Kinek hogy kérték meg a kezét?

1 eve tarto tavkapcsolat (olyannyira tav, hogy tobb ezer km volt koztunk) volt, hol en mentem hozza, hol o hozzam (szerencsere a munkam miatt akkoriban havi rendszeresseggel mennem kellett oda). Egyik ilyen latogatasom vegen kivitt a repuloterre, es amikor mar becsekkoltam, es mennem kellett a beszallokapuhoz, flegman - mintha csak az idojarasrol beszelne - megjegyezte, hogy ha en is ugy akarom, akkor mint menyasszony es volegeny bucsuzhatunk el egymastol. AZt hittem rosszul hallok, de nagyon boldog voltam, persze, hogy en is ugy akartam. :) Fel ev mulva osszehazasodtunk, ketszer is, egyszer otthon, egyszer pedig itt, mindket helyen a helyi szokasoknak megfeleloen. Azota egy orszagban elunk. Ennek mar 5 eve.

Nos, ez a fajta lanykeres biztos nem sok mindenkinek jon be, de en elaleltam tole. :)

Jó néhány évvel ezelőtt történt. Már a megismerkedésünk után két hónappal is célzott a lánykérésre, de én elengedtem a fülem mellett. Történt ugyanis, hogy a 28. születésnapom kicsit szomorúan mondtam, hogy öreg vagyok... Erre Ő: Férjhez kéne már menni, nem? Én nem tudtam, hogy mit mondjak ere, hiszen alig 2 hónapja ismerjük egymást, hát kitértem a válasz elől, Ő meg nem forszírozta tovább a dolgot.

Erre rá a következő hónapban a párom húga jelentette be, hogy néhány hét múlva megesküsznek az élettársával. Az én kedvesem meg este, hosszú hallgatás után, megjegyezte: "A tesómnak esküvője lesz... A miénk mikor lesz?"

ekkor éreztem igazán, hogy tényleg komolyan gondolja, örült a lelkem, de kicsit meg is ijedtem, hiszen még mindig csak negyed éve ismertük egymást. Ekkor emlegetett valami május-félét, hogy az szép időszak a házasságra. Én meg nem mondtam se igent-se nemet...

Aztán szeptemberben, a sógornőmék esküvőjének estéjén hozzám bújt, és közölte: "Májusban nősülök. Elkísérsz jövőre?"

Nos, nekem ez annyira, de annyira aranyos volt, hogy mi mást is mondhattam volna, mint igent... :))