Volt már úgy, hogy a rossz házasságod annyira meg akartad menteni, hogy a végén már magadnak is hazudtál?

Hát ő ezt így nem mondta ki. Hiába kérdeztem, nem tudta megmagyarázni, hogy miért, de a közös fősulinkon nem vállalt fel. Társaságban levegőnek nézett, más csajokkal mászkált ide-oda, soha nem ült mellém az órán, elengedte a kezem előttük. Olyan is volt, hogy elvittünk egy csajt autóval (akkor már együtt is éltünk), a párom szándékosan úgy jött mellettünk, hogy én a csaj baloldalára kerültem, ő meg a jobbra. Sorozatban ilyeneket csinált velem.

Utólag megkockáztatom, hogy azon túl, hogy egész biztosan szégyellt, mentálisan van valami súlyos betegsége. Pedig évekig a világ legkiegyensúlyozottabb emberének hittem.

És persze nem tudtam kilépni, mert amikor besokalltam volna, mindig jött a szeretetlavina.

Otthon a tenyerén hordott. Állandóan puszilgatott. Kimondtam valamit és már meg is szerezte nekem. A szex baromi jó volt éveken át, főleg az első évben ki se keltünk volna az ágyból, ha tehettük volna.

Később, amikor elromlott a kedvem, mert nem vállalt fel, azzal nem tudott mit kezdeni, a rossz hangulatommal és hogy ő se tudta, miért nem vállalt fel. Hadovált valami nem túl meggyőzőt arról, hogy neki ez ilyen bensőséges dolog, mások előtt nem akarja megélni. Akkor, amiért rossz kedvem lett, homokba dugta a fejét és egy évig levegőnek nézett otthon is. Épp akkor már összeköltöztünk. A családja körében felvállalt. Én voltam az első barátnője, akit otthon bemutatott, de sokkal több komoly kapcsolata nem is volt.

Egy évig nézett levegőnek itthon. Úgy társalogtunk, hogy szóltam hozzá és fel se emelte a szemét a számítógépről.

Egy év után mondtam ki, hogy szakítani akarok.

Akkor meg elkezdett teperni és addig puszilgatott 4 hónapon át, amíg el nem hitettem magammal, hogy szeret.

Akkor már a fősulinak is vége volt, annak a közegnek, ahol nem vállalt fel, így a feszültség is csökkent.

Bánom is, meg nem is, hogy nem szakítottam.

Szerintem nem lett volna gyerekem soha, ha akkor szakítunk.

És én elég sokáig szerettem őt még.

Ma már nem szeretem.

De ha akkor szakítok, ma nem lenne családom.

Mással meg más problémák lettek volna.

De a lányomnak azt tanácsolnám, abban a pillanatban, amikor a párja elengedi a kezét mások előtt, hogy azonnal meneküljön.

Hát...mások nem így látják. Én vagyok a hálátlan, amiért már nem szeretem és mert szerettem volna elválni. A kolléganőim irigyelnek, mert mindenben segít a gyerek körül, tényleg remek apa, ők ahhoz vannak szokva, hogy a gyerek teljesen az ő dolguk.

A pótanyám is állandóan rágja a fülemet, hogy helyrejöttnk-e már. Onnan kezdve meg, hogy beleszerettem másba, én vagyok a riba.nc.