Hozzámenni úgy a párotokhoz ha szeretitek de nem vagytok már szerelmesek és ketsegeitek vannak, működne-e később?

Most akkor tulajdonképpen meg is kért, vagy ez csak ilyen távlati terv?

Ha még nem tette meg, akkor szerintem tegyetek egy próbát, éljetek együtt legalább fél évig, hogy kiderüljön, a szokásaitok/ritmusotok mennyire egyeztethetőek össze.

Én a helyedben csak azután mondanék igent, ha a komoly kétségek elszálltak.

Ja varj...szóval mégis Te költözöl hozzá. Írtál ki kérdést erről, és emlékszem, hogy ő konkrétan ígérte is, hogy felköltözik.

Módosítom a hozzászólásomat. Dobd ki. Ha nem így teszel, biztosan a lábtörlőjeként végzed.

Ne haragudj, de már sokan megírtuk, hogy hagyd ott ezt a selejtet.

De ha neked elég az, hogy te teszel a kapcsolatba, akkor légy vele 😂

Együttélés nélkül egyértelműen nem mennék hozzá. Abban sem ártana egyetértés, hogy HOL képzelitek el a jövőt és miért éppen ott.

A házasság komoly döntés, de addig tök felesleges ezen agyalni, amíg az alapok sincsenek meg. Olyan, mintha emeletes házat építenél és a második emeletnél akarnád kezdeni...

Utolsó, a csávó évek óta ígérgeti, hogy felköltözik, de most mégis a csaj ad fel mindent érte 🤣

Nem azzal van a gond, ha áldozatot hozol, hanem az a kérdés, hogy azért a heréért megéri-e?

Akibe nem vagyok szerelmes azt egyszerűen nem szeretem, tehát nem hogy hozzá sem mennék, de a kapcsolatot sem húznám.

Én nem hiszek ebben a divatszövegben, hogy a szerelem elmúlik pár év után. Ami elmúlik, az soha nem volt szerelem, csak fellángolás, fizikai vonzalom maximum. Erre nem alapoznék házasságot, mivel én maxumum egyszer házasodom életemben, de az tartson a halálunkig. És ha így indul az egész, akkor ez már eleve halálra lenne ítélve, és garantált a válás.

És hogy honnan tudtam, hogy a párom az igazi? Egyszerűen onnan, hogy olyan érzéseket váltott ki belőlem, amiket soha senki más iránt nem éreztem, és a kapcsolatunk is olyan minőségű, amilyen soha senkivel nem volt.