Idősebbek és tapasztalabbak: érdemes megbocsátani ha csalódások, hazugságok miatt már nincs bizalom?

32N vagyok, 2 gyerekkel és nagyon szerettem az elején a párom. Idén lesz tíz éve, hogy megismerkedtünk. A legnagyobb baj, hogy ő mindennel kapcsolatban rövid távon gondolkodik, én meg pont az ellentéte vagyok ebben. Ő az a típus, aki inkább hónapokig hazudik, mert akkor éppen nincs kedve bevallani, megbeszélni valamit. Aztán mikor már nem tud mit kitalálni vagy mikor rájövök, felháborodva bevallja. Biztos én is hibás vagyok, hogy nem mer felém őszinte lenni, de nem tudom mi váltotta ezt ki nála. Amit tudok, hogy én sem vagyok egy angyal, mert ha valamit nem érzek jogosnak akkor annak hangot is adok és tudom, hogy néha nem a legmegfelelőbb módon. Ez tényleg annyira indok lehet, hogy inkább belehazudjon hónapokon keresztül, naponta a szemembe?

Most éppen külön élünk, mert a gyerekeknek nagyon nem volt jó már a légkör, de vajon tudnánk mi még igazán, egy életre szólóan egymással boldogok lenni?

Sokszor eszembe jutnak nagyanyáink, hogy vajon ők jól tették, hogy mindent megbocsátottak, elnéztek vagy akkor csak nem fért bele a társadalmi értékrendbe és inkább választották a látszatot csak, hogy ne kelljen kellemetlen megjegyzéseket, megvető pillantásokat elviselniük?