Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagyon megdöbbentő igaz történet. Szerintetek ezt a sors akarja így? Ha valakinek volt hasonló története letudná írni? Mit tegyek? Bocsi, hosszú lett, de érdemes elolvasni. Csak komoly válaszokat szeretnék
6 évvel ezelőtt volt egy lány, akivel összejöttem. Nagyon tetszett nekem, de még szinte gyerek volt hozzám képest ezért nem akartam belemenni egy komoly kapcsolatba vele, és annyiba maradt az ismeretségünk.
Ezután kimentem külföldre 5 évre, és több évig egyáltalán nem beszéltünk.
Egyik nap azt látom a Facebookon, hogy ő is Franciaországban van, mikor én is, és ráírtam, hogy mi lenne, ha találkoznánk. Ő szívesen újra látott volna, de sajnos én úgy döntöttem, hogy mégsem megyek el oda ahol ő nyaralt. Életem egyik legrosszabb döntése ez volt, mert együtt láthattuk volna Párizst mindketten először.
Annyira bántott, hogy nem mentem el Párizsba, hogy mielőtt visszatértem tavaly Magyarországra, Bécsben lebeszéltem vele egy találkozót és ő volt az első magyar közel 2 év után, akivel találkoztam, és akihez szólhattam az anyanyelvemen, mert annyira eltávolodtam Magyarországtól az elmúlt években.
Ezután kezdett megint minden nagyon jól alakulni kettőnk között és megint majdnem összejöttünk, de azzal elrontottam a helyzetet, hogy túl hamar komoly szándékaim lettek felé. Csak annyi volt a kifogása felém, hogy túl sok kezdek lenni neki, és nem akarja többé folytatni az ismeretséget velem, se többet beszélni velem, ezért még a Facebookrol is letiltott.
Ő Bécsben tanul egyetemen és egyik nap mikor függetlenül tőle Bécsbe utaztam, megint teljesen ’’véletlenül’’ újra meglátom az utcán.
Nem mertem leszólítani, mert féltem, hogy ha leszólítom azt hiszi, hogy követem és nem akartam rossz reakciót kiváltani belőle. Úgysem hitte volna el, hogy véletlenül láttam meg.
Nagyon nehéz volt, de hagytam szó nélkül, hogy tovább sétáljon és nem mentem utána.
Azok a nők közül, akik igazán tetszettek nekem, ő az egyetlen, akivel alakult is valami az életem folyamán. Az elmúlt évek alatt miközben távol voltunk egymástól egyikünknek se volt komoly párkapcsolata.
Sokáig azon problémáztam, hogy még ha sikerült is volna újra összejönnöm vele, hogyan tudtam volna rávenni, hogy kijöjjön majd külföldre velem élni.
Januárig még Magyarországon kell maradnom, mert el kell végeznem egy tanfolyamot, de utána vissza akarok menni oda ahol éltem.
A napokban megtudtam, hogy ő januártól az egyetemet Erasmusos cserediák programmal Barcelonában fogja folytatni.
Az a durva ’’véletlen’’ egybeesés, hogy éppen fél év múlva én is elhagyom Magyarországot, és a város, ahova megyek és ezelőtt éltem csak néhány kilométerre van Barcelonától. Ezek után mire gondoljak? Ezt lehet nevezni a sorsszerű helyzetnek?
Próbálok mindent elkövetni, hogy elfelejtsem, de már ezek után nem tudom, mit csináljak…
Volt már valaki hasonló helyzetben? Mit tennétek a helyemben?
válasza: válasza: válasza:Jozsi, nem akarlak piszkalni, de eleg vilagos, hogy az europai orszagaiban kovalygo csinos, nyelveket beszelo magyar lanynak te bizony keves vagy mar a fisfas tanfolyamaiddal.
Sors meg nem letezik /ha ilyesmit eloadnal nekem, en is letiltanalak a fszba:-) /
válasza:Egy nő sem koptat le azzal egy srácot, hogy "túl sok", ha szerelmes / igazán vonzódik a férfihoz. Szóval szerintem már megkaptad a választ, sajnos:(
Attól, hogy időközben nem volt komoly kapcsolata, egyáltalán nem fog feltétlenül akár csak esélyt is adni neked.
Az meg, hogy egy ideig közel lesztek földrajzilag egymáshoz, előfordul, ebből nem kell messzemenő következtetést levonni. Ez inkább csak egy lehetőség.
Esetleg próbáld felvenni vele újra a kapcsolatot (lehet, hogy az idő jótékony fátyla elfedi a régi "bűneidet"), és ha nyitott rá, találkozzatok párszor, mikor kimentek. Fél év elég sok idő, az alatt meg lehet alapozni egy kapcsolatot. De túl sokat azért ne várj ettől, inkább csak a lottó 5-ösként tekints egy esetleges happy endre. Ha meg elküld, viseld el kulturáltan, és ne nyomulj!
válasza: válasza:Kívánom, hogy pozitív kifejlete legyen ennek a "véletlennek"!
Az én példám nem ilyen....csak a szituáció hasonló
Anno 10 évvel ezelőtt a 4 és fél éves kapcsolatomnak lett vége, mert nem voltak komoly szándékai velem a srácnak.
8 év után épp akkor hallottam felőle, mikor mindkettőnk kapcsolata véget ért.... gondoltam, felveszem vele a kapcsolatot....
pár levélváltás volt.... de nem lett semmi belőle. Abban maradtunk, majd egyszer összefutunk és beszélgetünk.
Aztán megismerkedtem a jelenlegi párommal másfél évvel ezelőtt.... és egyszer csak, mikor mentünk a páromhoz, a lépcsőház bejáratánál kivel futunk össze??? Hát a sráccal!
Ledermedtem.... hogy pont ő is ott lakik...pedig Szeged se kis város.....
én is gondolhattam volna sorsszerűségnek,hogy kaptam még egy "lehetőséget".... de nem!
Neki már barátnője volt.... és hát nekem is barátom.....
pedig annak idején azt írta, nem akar kapcsolatot, jól érzi magát egyedül.... ja, persze.... pár hónap múlva már lett valakije...nem egyedül akart ő lenni, csak engem nem akart! :(
szóval szerintem, ha valaki szeretne a másiktól valamit, keresi, tartja vele a kapcsolatot...stb.
válasza: válasza:Szerintem egy próbát megér csak ne görcsösen állj neki.
Adott egy fiatal okos lány, megfullasztottad, de belül tuti jólesett neki ugyanakkor a függetlenségre szavazott. Eltelt egy kis idő azóta. Az elpackázott lehetőséget nem fogja elfelejteni, de próbáld meg úgy megkörnyékezni ezután hogy nem zúdítod rá magad, viszont tudja/érezze hogy rád számíthat.
Azt hogy a sors úgy hozza hogy "lllevakarhatatlan" vagy mert egyfelé vsn dolgotok jobb ha előre tudja, de kezeld mellékes tényként -legalábbis felé :) :)
Szóval... ne zúdítsd rá magad, inkább figyelőállásból cselekedj...
Ő most a Róka a Kis Hercegből akit meg kell szelidítened.....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!