Kézenfogva sétálunk, de hozzám se ér?

Én azért egyetértek azokkal akik azt mondják, hogy egyáltalán nem viselkedtél felnőtt módjára (vagy nem írtál le minden részletet).

Az, hogy kinek milyen a ritmusa teljesen egyénfüggő. Van aki első találkozón meglépi ezt, van aki két hónap után, van aki még később.

Tudod, hogy neki milyen a ritmusa, mi mikor felel meg neki, beszéltetek erről?

Egyáltalán tudja, hogy te már szintet lépnél? Azt írtad említetted neki, de nem igazán fejtetted ki, hogy erre mi volt a válasza, vagy egyáltalán beszéltetek-e erről.

És azt tudja, hogy te nem fogsz kezdeményezni? És te azt tudod, hogy neki mi tetszik? Ha te vagy ha ő kezdeményez?

Amit még nem értek: neked van bajod a helyzettel és te vagy az, aki a nála töltött beszélgetés alatt se nem szóban se nem tettben nem fejezted ki, hogy többet akarsz. Senki nem gondolatolvasó, kell kommunikálni a másikkal. Nem pedig üres kifogásokkal dobálózni, hogy miért mész haza. A másik elkönyveli, hogy milyen jót beszéltetek, te meg közben nálunk keresed a megerősítést, hogy igaz-e, hogy béna a partnered?

Ne hozzánk gyere a gondjaiddal, hanem ahhoz, akivel bajod van.