Miért néznek egy 30 as évei elején járó férfit sokan, , hülyének", hogy csalódások után nem kell már neki párkapcsolat?

#19 Amit irtal abbol nem lehet gyavasagra kovetkeztetni. De ez nem ugyan az mint amirol a keredes szol: "nem mer uj kapcsolatba kezdeni nehogy csalodjon".

Abban van a lenyeges kulonbseg hogy, valaki nem vagyik ra, vagy vagyik ra de nem mer.

Arra persze senki nem vagyik hogy orokre hozza kosse magat egy boszorkanyhoz, de ugye nem minden no az.

Van aki onmagaban az elkotelezodestol fel, azert nem mer kapcsolatba kezdeni, pedig vagyik ra, ebben az esetben megint gyavasagrol van szo.

A butsag pedig az amikor az ember osszekeveri hogy "nem akar" vagy "nem mer". A ferfi kulturaban persze ilyet nem lehet mondani hogy "nem mer", a valosagban pedig megis mindenkivel elofordul.

kit érdekel, hogy minek néznek? Nekem jó így az életem? Igen jó. Mások véleményét meg ki nem sz@rja le.

Vélemény olyan mint a segglyuk, mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a másikéra.

Na itt mar asszem ketten is leirtak a nagy igazsagot. Az egyedüllettel nem most van a gond a huszas harmincas eveitekben. Tudom sokan szeretik hangoztatni, főleg pasik, hogy milyen jó is nekik egyedul, szabadok, dolgoznak, tele vannak penzzel, stb. Asszony meg gyerek, ugyan mar..kell a fenenek..

Aztán majd 40-50 evesen mikor a szüleid mar esetleg meghaltak, a barataid megkoptak, csalados emberek lettek, mar nagyon nem igy fogjatok gondolni ezt elhihetitek!!

Senki nem fog veletek törődni, egyedül lesztek, még talan el is visz egy csunya kórság, melynek a neve a magány.

Arrol nem beszelve, most hajtod a penzt, teszem azt van/lesz 3 ingatlanod, bankszamlaid, ingosagaid. Ha csak nem vegrendelkezel majd mondjuk egy alapitvany javara, akkor azok szepen az allamra szallnak. Szep kilatasok, szep elet volt.

Attól,hogy valaki menekül a kapcsolatokba sorozatosan,az nem azt jelenti,hogy társas lény,ez inkább kapcsolatfüggőség.

Igen,társas lények vagyunk,mivel szeretünk beszélgetni,egyedül,bezárva egy szobába meg is hülyülnénk.

Rendben van,te így szeretsz lenni,kapcsolat nélkül.

A te életed,a te döntésed.Senkinek semmi joga ítélkezni emiatt.

Ha jól érzed magad így,akkor ne érdekeljen mások véleménye,mert még el is fogod hinni.

Viszont nem kellene így elkeseredned,majd lesznek még szebb napok az életedben,ha most több csalódáson is keresztül mentél.Én nem taszítanám magam el ennyire ettől az élettől,a helyedben nyitott lennék bármire..és nem,ez nem jelenti azt,hogy őrült módon keresném a megfelelő személyt,hogy kapcsolatban legyen,csupán ha közeledne hozzám egy személy,hagynám,történjen aminek tönténnie kell.

"Vélemény olyan mint a segglyuk, mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a másikéra."

Hahaa,ezt megjegyzem. :D

Sajnos elég sok férfi kudarcként éli meg a sikertelenséget a párkapcsolataiban, és újra meg újra elköveti ugyanazt a hibákat. Egy idő után már feladja a próbálkozásokat,mert nem tud elvonatkoztatni azoktól a személyektől akik visszaéltek a bizalmával, esetleg kihasználták.

Megértem azt, hogy egy súlyos vereség után az ember leteszi a kardot,mert nem látja értelmét a további küzdelemnek, de ennek csak akkor lenne értelme, ha már mindenkinél próbálkozott volna és egy sem jött volna össze.

Nem baj ha egy ideig tudatosan keresi a magányt,mert ez segít újra kezdeni, segít felejteni és helyre tenni a dolgokat. Ha majd egyszer eljutsz arra a szintre, hogy a magány is nyomasztóvá válik, akkor érdemes partnert keresni, de amíg nincs meg ez az érzés, addig nem fogod értékelni a másik ember társaságát.

38F